Babes Bolyai Tudományegyetem 2009 távoktatás
Üzenetek címkézve szociálpszichológia
Nemi különbségek a szociális viselkedés megnyilvánulásában az evolúciós szemléletmód értelmezésében
jan 9th
Szociálpszichológia, 5. tétel, pszichológia távoktatás
Koponyás Rita által kidolgozva
5. Nemi különbségek a szociális viselkedés megnyilvánulásában az evolúciós szemléletmód értelmezésében
Szülői ráfordítás, preferenciák a párválasztásban, párválasztási kritériumok, fluktuáló szimmetria, fejlődési labilitás, erőszakos viselkedés különbségei, féltékenység (Hewstone E, 43-52)
A természetes kiválasztódás egyik formája, hogy miként és milyen minőségű partnert sikerül becserkészni a nemi aktushoz, ill. ezáltal a szaporodáshoz. A hímek nagyobb testmérete, feltűnőbb külső jegyeik, erősebb testalkatuk egyaránt a nőstényekért folytatott harc kellékei.
Trivers elmélete: a szülői ráfordítás kiegyenlítetlen a két nem részéről. Általában a nősténynek jóval több energiába kerül az utódnemzés és azok felnevelése, ezért nagyobb a tétje, hogy alkalmas hímmel párosodik-e. Ezért a hímek versengenek a nőstényekért.
A nemek közötti különbségek eltérő szaporodási stratégiákhoz vezetnek. A nőstényeknek kevesebb a lehetőségük az utódnemzésre, több a vesztenivalójuk, ezért körültekintőbben kell kiválasztani a megfelelő hímet a szaporodáshoz. A hímeknek azt érdeke ezzel szemben pedig az, hogy minél több petesejtet termékenyítsenek meg, ezáltal minél több utódot hagyjanak hátra.
Ahol mindkét szülőre szükség van az utód felnevelésében, ott a nemek hasonlóak. Ahol a hím fektet be több energiát (egyes madárfajoknál pl.), ott a nőstény nagyobb és agresszívabb: visszájára fordul a nemi arány. Itt a nőstény több hímmel párosodik: többférjűség.
A nőstény hűtlen magatartása azt eredményezheti, hogy más utódát felnevelteti a párjával (kakukktojás-melengetés). Ez a hím részéről egy nemkívánatos esemény, hiszen más génállomány továbbörökítésére fordítja az energiáját, ezért ezeket a helyzeteket igyekeznek kiszűrni a hím egyedek.
Az evolúciós pszichológia szerint Trivers szülői befektetés elmélete az alapja az emberek párválasztási, párkapcsolati szokásainak, viselkedésének is. Ennek megnyilvánulásai:
Nemi különbségek a partnerek preferált számában
A férfiak nagyobb szexuális változatosságra törekednek. Az eltérő mértékű szülői befektetésből következően a férfiak megtehetik, hogy minél több spermát próbáljanak szétszórni a világban, minél több nőt termékenyítve meg. Ha ez megtörténik, a további párosodás már felesleges. Bár az emberi kultúrában a monogámia a kívánatos, ezt rendszerint áthágjuk, sőt, némely társadalmakban hivatalosan is megengedett a gazdag erőforrásokkal rendelkező férfinak a többnejűség.
A monogámia a nők számára sokkal előnyösebb, nekik biztosítani kell az utódfelneveléshez a stabil partner jelenlétét, segítségét. Ám ha a partner alkalmassága, erőforrása megkérdőjelezhető, a nők néha magasabb státusú, nős férfi támogatását, erőforrásait is bevonják a „hivatalos” partner mellett.
A férfiak és nők eltérő szexuális magatartását sok kutatás alátámasztja, pl. homoszexuális férfiak és leszbikus nők szexuális stratégiáinak vizsgálata.
A férfiak és a nők párválasztási kritériumai
A fizikai vonzerő feltétele: a magas párosodási értékre utaló jelek megléte. Mindkét nem a jó egészségi állapot, erős, egészséges gének, jó szaporodási és továbbörökítési kilátások jeleit keresi a leendő partnerben.
A nők inkább az utódok ellátásához és megvédéséhez szükséges potenciát keresik, ami a társadalmi rang, anyagi jólét területén is jelentkezik. De az egészséggel és fizikai alkalmassággal kapcsolatos testi jeleket is vonzerőként értékelik. A legvonzóbbnak azt a testfelépítést találják, mely az alacsony ösztrogén- és magas tesztoszteronszint következtében alakul ki, normál testsúlyú egyéneknél.
A test kétoldali szimmetriája szintén befolyásolja a vonzerőt. A fluktuáló szimmetria jelzésként működik arra vonatkozóan, hogy mennyire voltak hatással az egyén fejlődésére különböző genetikai hatások, környezeti ártalmak. A szimmetria tehát a „jó gének” jelenlétét jelzi, az aszimmetria a fejlődési labilitás jele, tehát hogy abban a populációban, melynek génállományát hordozza az egyén, milyen mértékben voltak jelen, és avatkoztak be genetikai vagy környezeti ártalmak Ha alacsony a fluktuáló aszimmetria szintje egy férfinak, akkor megugrik a vonzereje, így számos partnerre tehet szert. A szimmetria általában izmossággal, erővel, dominanciával társul.
A férfiak számára az a női alkat a legkívánatosabb, mely a fiatal, egészséges, termékeny életszakaszba jutott, de még nem terhes és nem szült női test jellegzetességeit hordozza. Az anyagi és státuszbeli jellemzők helyett azokra a jelekre figyelnek, melyek az egészséges szaporodóképességre utalnak. Számszerűen kifejezhető az a derék – csípő arány (0,67-0,8), mely különböző etnikumú férfiaknál egyaránt a legnagyobb vonzódást váltja ki.
A fiatal férfiak kockázatos és erőszakos viselkedése
A fiatal férfiak közötti versengés szolgálhat okként, hogy részt vesznek kockázatos vállalkozásokban, legvalószínűbben ők mennek bele erőszakos cselekedetekbe, akár gyilkosságba. A sikeres szaporodáshoz szükséges erőforrásokért, az áhított nőért, szaporodásuk sikeréért folyik közöttük a versengés, küzdelem. Az erőfitogtatás éppúgy, mint a megvédett férfi becsület, fontos elemei ennek a versengésnek. Az agresszió mértéke és a tesztoszteron szint nagysága egyenes arányban összefüggenek egymással.
A féltékenység az apasággal kapcsolatos bizonytalanság következménye. A férfi – nővel ellentétben – soha nem lehet bizonyos afelől, hogy nem-e más hímegyed utódát nevelgeti sajátjaként (kakukktojás-melengetés). Márpedig az inkluzív alkalmasság elvén a férfinak evolúciós szempontból igen fontos, hogy saját génállományát sikerüljön továbbörökítenie. Ezért a férfiak a szexuális hűtlenség gyanújára veszélyes érzelmeket élnek át. A nők ezzel ellentétben arra a gondolatra élnek meg nagyobb indulatot, hogy párjuk érzelmileg valaki máshoz kötődik. Számukra ez azt a fenyegetettséget jelenti, hogy párja esetleg elhagyja és erőforrásait más nőre s annak utódjára fordítja.
A szociálpszichológia evolúciós megközelítése
jan 9th
Szociálpszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás
Koponyás Rita által kidolgozva
4. A szociálpszichológia evolúciós megközelítése
Természetes kiválasztódás, alkalmazkodás, alkalmasság, altruista viselkedés, rokonság szerepe, együttműködés, versengés (Hewstone E, 37-42)
Természetes kiválasztódás-Darwin: az előnyösebb örökletes tulajdonságokkal bíró egyedek a gyengébb változatoknál sikeresebben tudnak életben maradni és szaporodni. Az előnyösebb tulajdonság a környezethez való sikeresebb alkalmazkodást jelenti. A gyenge, hátrányosabb génekkel rendelkező egyedek ebben alulmaradnak, lassanként kihalnak, s az adaptív génekkel rendelkező, nagyobb alkalmassággal bíró egyedek örökítik génjeiket tovább. Így változik a populáció, ez az egyedfejlődés alapja. Ez testi adottságokra és örökletes alappal bíró magatartásbeli tulajdonságokra egyaránt igaz.
A mai evolúciós pszichológia szintén a sikeres életben maradás és szaporodás elvét használja az emberi döntések, hajlamok, a társas viselkedések magyarázatára.
Az altruizmus: olyan segítő magatartás, mikor egy élőlény a saját hátrányára segíti a másik egyedet, növeli annak alkalmasságát. (Alkalmasság: életre, szaporodásra, gének továbbörökítésére való dominancia, erősebb képesség.)
Az altruista magatartás ennek az önző, versengő egyedfejlődési programnak látszólag ellentmond, azonban a darwinista gondolkodásmód mentén megtalálhatjuk annak logikáját.
Az altruizmusnak több fajtája ismeretes. Egyik formája, mikor az egymással vérrokonsági kapcsolatban álló egyedek segítik egymást a közös gének fennmaradása céljából. A szaporodás lényege nem más, mint a faj fennmaradása. Az egyedek arra törekszenek, hogy a saját génállományukat vigye tovább a következő nemzedék. Testvéreknél, ill. szülők és utódaik esetében ez 50%-os génazonosságot jelent, unokatestvéreknél egynyolcadnyi azonos gént. (Ennek kifejezésére használatos a rokonsági együttható) Inkluzív alkalmasság esetén nem csak saját magunk reprodukciója, hanem a bennünk és rokonainkban található közös gének továbbvitele a cél. Ez fontossá teszi a rokonsági kapcsolatokat, és előtérbe helyezi a rokonok (elsősorban gyermekeink, vagy testvéreink) életben maradásának segítését, támogatását, az együttműködést. Említésre méltó az is, hogy mennyivel több a bántalmazás és a szexuális visszaélés nevelőszülő és nem vérszerinti gyermeke között, mint a tiszta vérrokon családokban. Ez a jelenség is magyarázható az inkluzív alkalmasság elvével.
Az altruizmus egy másik fajtájában viszont idegenek közötti önzetlenséget figyelhetünk meg, de szintén az érvényesülés a cél. Ez az altruizmus a reciprok altruizmus, kölcsönösségen alapszik, arra számítva, hogy adott esetben én is segítséget kapok, ha most segítek másokon. Ezek a segítségnyújtások általában viszonylag kis költséggel járnak, de nagy előnyhöz juttatnak. Az emberek a kapcsolataikban viszonosságot várnak el, és negatívan reagálnak annak elmaradására. Idővel kiszűrik azokat akik nem viszonozzák a segítségeket (ők a „csalók”), és ezek az egyedek nem támogatják tovább.
A természetes kiválasztódás folyamatához tehát hozzátartozik az együttműködés éppúgy, mint a versengés. A korlátozott erőforrások megszerzéséért folyik a küzdelem, és mindig a leginkább célravezető magatartást választjuk céljaink eléréséhez. Az együttműködés a kölcsönösségen, vagy a rokoni kiválasztódáson keresztül valósul meg. Továbbá az együttműködés legerőteljesebb példája a nem vérrokon férfi és nő közötti kapcsolat és közös utódvállalás szövetsége, melyben együttműködve nevelik fel saját génjeik továbbörökítőit, a közös gyermekeket.
A szociálpszichológia alapvető axiómái és elvei
jan 9th
Szociálpszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás
Koponyás Rita által kidolgozva
3. A szociálpszichológia alapvető axiómái és elvei
Valóság megkonstruálása, társas befolyás jellege, motivációs elvek (3), feldolgozási elvek (3) (Smith és Mackie E, 69-78)
Az emberek nagy változatosságot mutató társas viselkedése kimerítően magyarázható nyolc alapelv fogalmaival. Ez két axióma:
1., Az emberek saját maguk alkotják meg saját valóságukat. A valóság megkonstruálása kognitív folyamatok (elménk működése) és társas folyamatok (mások hatásai) következménye.
2., A társas befolyás mindent áthat. Mások befolyásolják viselkedésünket (vágyainkat, énképünket, érzéseinket), mint ahogy magunk is hatással vagyunk másokra. Ez akkor is igaz, ha nincs közvetlen fizikai jelenlét. Csoportok iránt elkötelezettséget érzünk, mely szűrőt biztosít. A befolyás néha nyomásként jelentkezik, de olyankor sokkal hatásosabb, ha jelenlétét észre sem vesszük. Leginkább olyankor válik tudatossá, ha szempontot váltunk (pl. kamaszból szülővé érünk)
Három motivációs elv:
3., Az emberek szeretik az eseményeket kézben tartani. Mindig megpróbáljuk megérteni és megjósolni a társas világunk eseményeit. A problémák felismerése, az igények felmérése hatékony és kielégítő tettekhez vezetnek. Ehhez a legmegbízhatóbb, legmegfelelőbb információra van szükség.
4., Az emberek kapcsolatot keresnek másokkal. Kölcsönös támogatáson, szereteten és elfogadáson alapuló viszonyt szeretnének kialakítani. Valahová tartozás igénye, esetlegesen negatív következmények ellenére is.
5., Az emberek önmagukat és az övéiket értékelik. Szeretnénk magunkat és a hozzánk kapcsolódó többieket kedvező színben látni. Ez az elfogultság más-más értelmezéseket eredményez.
A feldolgozás három elve:
6., A konzervativizmus elve: a fennálló nézetek lassan változnak és önfenntartók. A szubjektív elképzelést támogatva szelektív az észlelés, egyéni szűrőn halad keresztül. Sztereotípiákhoz, hagyományokhoz ragaszkodunk, „elkönyvelünk” dolgokat, s nem gondoljuk újra azokat.
7., A hozzáférhetőség elve: A legkönnyebben hozzáférhető információ van legnagyobb hatással gondolatainkra, érzelmeinkre. Az összes fellelhető releváns információt nehéz lenne feldolgozni és átgondolni, ezért nem is hajtjuk ezt végre, így ítéleteink és tetteink csak az infók töredékén alapulnak, a legkönnyebben hozzáférhetőt tekintjük át. Leghamarabb az jut eszünkbe, amire már korábban is gondoltunk, s azt ismét elfogadjuk.
8., Felületesség vagy alaposság elve: Általában automatikusan cselekszünk, felületesen dolgozzuk fel az információkat. Ha azonban az események nem az elvárásaink szerint alakulnak, s céljaink veszélybe kerülnek, alaposabban megfontoljuk az információt. Az egyet nem értés és az elutasítás az események feletti uralom elvesztésével fenyeget, és kötődéseinket veszélyezteti, így aggodalmat és bizonytalanságot eredményez, ez újragondolásra motivál.
A fent leírt elvek alapján működő folyamatok nem mindig vezetnek hasznos és értékes eredményekhez, gyakran félrevezetnek bennünket és romboló hatásúak. A társas befolyás néha biztonságot ad, néha csordává változtat. A kapcsolatok egyrészt kötődést biztosítanak, másrészről elutasítjuk, kizárjuk a más csoportba tartozó embertársainkat.
A szociálpszichológia meghatározása, a tudományos vizsgálódás kezdetei Platón államától Darwin evolúciós nézetéig
jan 9th
Szociálpszichológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás
Koponyás Rita által kidolgozva
1. A szociálpszichológia meghatározása, a tudományos vizsgálódás kezdetei Platón államától Darwin evolúciós nézetéig
A társas folyamatok szerepe, kognitív folyamatok szerepe, észlelés, egyénközpontú megközelítés, társadalomközpontú megközelítés, individualizmus, hedonizmus, utilitarizmus, pozitivizmus, evolúciós elmélet (Smith és Mackie, 49-59, Hewstone és Stroebe 19-22)
A szociálpszichológia annak a tudományos tanulmányozását jelenti, hogyan hatnak a társas és a kognitív folyamatok arra, ahogyan az emberek észlelik és befolyásolják egymást, ill. ahogyan egymáshoz viszonyulnak. Az egyének társas viselkedését próbálja megérteni, úgy, hogy az egyént a társas kontextusban tanulmányozza.
A társas és kognitív folyamatok hatásai nem különállóak, hanem elválaszthatatlanok egymástól.
A társas folyamatok: család, barátok, körülöttünk lévő emberek, a csoportok, melyekhez tartozunk, a kultúránk tanításai, nyomásai hatnak érzéseinkre, gondolatainkra, tetteinkre. Ezek olyankor is hatással vannak, mikor egyedül vagyunk. A kutatók vizsgálják az egyént a csoportban: miként hat ránk mások felénk irányuló magatartása, hogyan értelmezzük azokat. És vizsgálják a csoport hatását az egyénben: mit változtat bennünk az, hogy bizonyos csoporthoz tartozónak definiáljuk magunkat, mennyire sajátítjuk el ezen csoport normáit, és ez miként jelentkezik a magatartásunkban.
Kognitív folyamataink: emlékeink, látásmódunk, gondolataink, érzelmeink meghatározzák hogyan fogjuk fel a világot és vezérlik a cselekedeteinket. Az alapján reagálunk, amilyennek értelmezzük, gondoljuk, véljük a körülöttünk levő világot.
A társas és kognitív folyamatok meghatározzák, hogyan észlelik és befolyásolják egymást az emberek. Ezek ismerete magyarázatot adhat a viselkedések okaira, az okok ismerete egyszerűbbé teszi megérteni a körülöttünk levő társadalmi jelenségeket, problémákat.
Történeti kitekintés Platóntól Darwinig:
A szociálpszichológia kérdései egészen a XX. század elejéig a filozófia tárgykörébe tartoztak.
Platón: társadalomközpontú megközelítés: az állam elsődleges az egyénnel szemben. Ahhoz, hogy társadalmi lénnyé váljunk, felelős nevelőmunka szükséges. („Tömegszellem”: a legbölcsebb emberekből álló tömeg is birkanyájjá válhat és irracionális viselkedést mutathat.)
Arisztotelész: egyénközpontú megközelítés: az ember természeténél fogva társadalmi lény, így képes személyes kapcsolatok teremtésére, együttélésre, s természetes úton alakul ki ezáltal a család, törzs és állam.
Innen gyökerezik a társadalomról való gondolkodás kétféle hagyománya:
- Társadalomközpontú megközelítés: társadalmi struktúrák egyéni viselkedést meghatározó szerepére helyezi a hangsúlyt.
XVIII. sz.: csoportlélektan (pl. Hegel (1770-1831), idealista filozófus). A társadalomelmélet keretéből indulhat ki a szociálpszichológiai elméletalkotás.
- Egyénközpontú megközelítés: az egyénben zajló folyamatok határozzák meg a társadalmi rendszerek működését.
Individualizmus: az egyén elsőbbségére és szempontjaira támaszkodó felfogás. Az ember alapvető lélektani jegyei (ösztön, szükséglet, igény) eleve adottak, függetlenek a társadalmi kontextustól. A csoport tehát nem más, mint ezen adottságok terméke.
Hedonizmus: az individualizmus alá tartozó fogalom, örömelvűséget jelent. Cselekedeteink közben arra törekszünk, hogy minél inkább hozzájussunk élvezeteinkhez, és elkerüljük gyötrelmeinket.
Utilitarizmus: az individualizmus alá tartozó fogalom, célja a lehető legtöbb embernek a lehető legnagyobb boldogságot okozni. Megalkotója Jeremy Bentham, 1748-1832,: örömelv helyett hasznossági elv. (A hasznossági elv a XX. sz. közepén a döntéselméletekben jut fontos szerephez.)
A modern szociálpszichológia kialakulásához lényegesen hozzájárult még a szociológia és az evolúciós elmélet XIX. században történő megjelenése. A szociológia megteremtése August Comte (1978-1857) nevéhez köthető, miként a pozitivizmus is.
A pozitivizmus kritikus ismeretelméleti és módszertani felfogás, mely a megfigyelhető, mérhető adatokat tekinti a megismerés alapjának. A mérhető adatokra, kimutatható tényekre vissza nem vezethető jelenségeket, történéseket nem létezőnek tekinti, nem veszi figyelembe. A jelenségek csak a „tesztpozitív” szinten tekinthetők reálisnak és bizonyosnak.
Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején a szociológia területéről indulva a szociálpszichológia felé, Émile Durkheim (1858-1917) nevét kell megemlítenünk. Ő úgy vélte, hogy a társadalmi tények és az egyéni tudat egymástól függetlenek. A társadalom megnyilvánulásai, bár az egyénből indulnak ki, jellegzetességeiben eltérnek az egyén megnyilvánulásaitól. (Ezt kollektív reprezentációnak nevezte) Ezért a „kollektív pszichológia” létrehozására törekedett, de a szociálpszichológiai elgondolásokat zömmel az egyénlélektan mintájára alakította ki.
A XIX. század legnagyobb hatású elmélete az evolúciós elmélet volt. Charles Darwin (1809-1882): Az ember származása, Az ember és az állat érzelmeinek kifejezése c. művei nagy befolyással voltak a pszichológia és a szociálpszichológia kialakulására. Az ember társas állat, azzal a képességgel, hogy a körülötte levő változó, társas környezethez testileg, szociálisan és mentálisan alkalmazkodni képes. Az érzelmek kifejezésének megvan a maga szociális funkciója. A darwini elmélet az érzelem kutatásánál, az emberi viselkedés értelmezésénél, a szociobiológia tanainál fontos szerephez jutott, s az evolúciós pszichológia alapját képezi, mely szerint a pszichológiai mechanizmusok biológiai funkciókhoz kapcsolhatóak.
A XIX. század vége: a tudományos pszichológia kialakulása: Németországban néhány kutató kísérleti eszközökkel kezdett mentális folyamatokat vizsgálni, (pl. érzékelés, memória, ítéletek).
Ezután kezdtek a kutatók a gondolkodásra, cselekvésre ható társas befolyással foglalkozni: szociálpszichológia. (Észak-Amerika, Anglia, Franciaország.)
Legutóbbi hozzászólások