Üzenetek címkézve proszociális viselkedés

Szociálpszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

Hewstone, 273-277

Definició:

A segítségben részesülő helyzetének javítására irányuló tettet nem motiválja az, hogy a cselekvő egyén hivatalos kötelezettségének tegyen eleget, másrészt, a megsegített nem szervezet, hanem személy.

Akik ma altrúistál holnapra passzív kívülállókká válhatnak. Az egész csupán társas helyzeten múlik. Ez az üzenet Latané és Darley a kívülállók apátiájáról szóló, széles körben ismertév vált cikkének. Amennyiben az első tanuk nem avatkoznak be, az a többi jelenlevőt is tartózkodásra és passzvitásra ösztönzi. Az ellenkezője is igaz: ha a mintaadó személy altruisztikusan cselekszik, akkor nagy az esélye, hogy a kívülállók is ugyanígy fognak tenni.

A proszociális viselkedés irányító végső cél általában vagy az, hogy a hasznára legyűnk valakinek (egoisztikusan motivált viselkedés), vagy az, hogy hasznára legyünk egy másik személynek (altruisztikusan motivált viselkedés). A proszociális viselkedés gyakran egoisztikusan motivált és altruisztikusan motivált források keveredésén alapul.

Az elemzési szinten múlik az emberek egymáson való segítség nyújtásai folyamata:

1.           Biológiai

2.           Individualista

3.           Társas rendszerek

1. Biológiai megközelítés

Az altruizmus biológiai megközelítése a proszociális viselkedést veleszületett vagy genetikus hajlamok szempontjából magyarázza. Ez fölveti azt az érdekes kérdést, hogy természetes kiválasztódás folyamata miként részesíthet előnyben egy olyan gént, amely fokozza az egyén hajlamát a másik megsegítésére. A proszociális viselkedés kialakulásához két általános folyamat járulhat hozzá: 1.rokon szelekció és a 2.reciprocitás.

1.           Rokonságszelekció: az egyén sikeressége az utódnemzésben (azaz az inkluzív alkalmasság) függ génjeinek a következő nemzedékben való eloszlásától. Az inkluzív alkalmasság az egyén saját utódnemzési sikerességéből (közvetlen alkalmasság) és a rokonok utódnemzési sikerességéből adódik össze, s ez az egyén viselkedéséből derül ki.

2.           Reciprocitás: Trivers által kidolgozott reciprok altruizmus elmélete a proszociális viselkedést a rokonságban nem levők közti viszonosság alapján magyarázza. Az elmélet alaptétele az, hogy a természetes kiválasztódás a proszociális viselkedést akkor fogja előnyben részesíteni, ha az a viszonosság elvét követi, és ha a segítő ráfordításai alacsonyabbak , mint a segítségben részesülő előnyei, pl.: Taniának megéri védenie Stephanie-t amennyiben ez azt jelenti, mások megvédik Taniát.

Amennyiben a segítő ráfordításai alacsonyak és a megsegített haszna magas, a reciprok altruizmus             előnyös lehet. Az altruizmus ezzel a fajtájával az a probléma, hogy mások visszaélhetnek vele.

2. Individualista megközelítés

Az individualista szemlélet is a segítőkészségre való egyéni hajlamból indul ki. De nem feltétlenül állítják azt, hogy genetikailag meghatározott volna., hanem a társas tanulás révén elsajátítottnak tekintik. Az altruizmus individualista elméletének alapvetően két típusa van: az egyik hangulati állapotok szempontjából magyarázza az altruizmust, míg a másik azt állítja, hogy az altruizmust állandósult személyiségjegyek határozzák meg.

HANGULAT

Az empirikus kutatások azt mutatták ki, hogy a segítségnyújtást előmozdítja a pozitív hangulat, amit a siker vagy a kellemes élményekre visszagondolás idéz elő. A boldog hangulatban levő gyermekek például hajlamosak több jóindulatot tanúsítani.

Ezek az eredmények magyarázhatóak a Bower(1981) és Forgas (1992) által kifejlesztett érzelmifeltöltöttség – modellel. Ebben a modellben a hangulat információs szerepét a hangulatnak megfelelő emléktartalmat szelektív aktivációval és növekvő hozzáférhetőségével magyarázzák.

Schwarz által kidolgozott modell a hangulatok információs szerepét helyezi középpontba, a megközelítés szerint az emberek heurisztikát követik – abban az értelemben, hogy fönnálló hangulatot a mindenre kiterjedő megítélésük részét képező információként kezelik. Az érzelmifeltöltöttség-modellel ellentétben az „érzelem mint információ” modellt elsősorban a leegyszerűsített információfeldolgozásra alkalmazzák a heurisztika alapján, pl.: ha megkérünk valakit, hogy értékeljen egy másik személyt, akkor hivatkozhat egyszerűen a másikkal kapcsolatos saját érzéseire.

A pozitív érzelmek kifejezetten arról informálhatják az adott személyt, hogy a jelenlegi környezete biztonságos hely.

Forgas rámutat az eredmények aszimmetriájára a pozitív és a negatívhangulati hatások tekintetében.

A pozitív hangulat erősebbnek és tartósabbnak tűnik, mint a negatív hangulatoké. Evolúciós nézőpontból    azt lehetne mondani, hogy a rossz hangulat problémákat és a lehetséges veszélyt jelez.

Carlson és Miller a negatív és a pozitív hangulati feltételeket összehasonlító elemzésükben úgy találták,          hogy az interperszonális bűntudat, mint sajátos negatív érzelem, következetesen növeli a segítőkésséget.

A proszociális viselkedés aránya magasabb, ha a cselekvő egyén bajt okozott valakinek (interperszonális      bűntudat), viszont alacsonyabb lesz, ha egy másik személy károsította meg őt.

A proszociális személyiség

A proszociális befolyásolja a személyiség, amikor hosszú távú kötelezettségek érvényesülnek, mint azoknak az önkénteseknek az esetében is, akik szociális szervezeteknek dolgoznak, továbbá a véradóknál. A kutatások azt mutatják, hogy ugyanazok személyiségdimenziók gyakorolnak befolyást a proszociális viselkedés mindekét típusára.

A társas társadalmi felelősség: Oliner és Oliner: … nácik által elfoglalt európai országok megszálltsága alatt, voltak akik segítettek a zsidókon (bújtatták) a kontrol csoporttal ellentétben: kik nem tették volna meg különböző okok miatt…- a velük szembeállított potenciális nem segítők kontrollcsoportjával összehasonlítva a segítségnyújtók magasabb eredményt értek el a Társadalmi Felelősség Skálán.

A proszociális személyiség másik jellemzője az igazságos világba vetett hit, ami arra az általános elvárásra utal, hogy az emberek azt kapják, amit megérdemeltnek.

Miller ezzel az elemzéssel összhangban azt mutatta ki, hogy az igazságos világba vetet hit csakis akkor             válhat a proszociális pozitív tényezőjévé, ha lehetséges a problémát tökéletesen megoldani – máskülönben       csökkenti a segítőkészséget. Az eredményeknek ez a mintázata egybevág azzal az állítással, hogy az             emberek kétfajta használhatnak az igazságtalanság elhárítása érdekében, vagy leértékelhetik az áldozatot,             hogy így igazolják a sorsa rosszabbra fordulását. Csak amennyiben az első stratégia reménytelennek tűnik,     csakis akkor fogják a másikat, a kevésbé humánusat előnyben részesíteni.

Az empirikus kutatások azt jelzi, hogy a diszpozíciós empátia és a proszociális viselkedés korrelál.

Davis az empátiát elkülönült, de egymást árfedő konstrukciók készleteként határozta meg. Többdimenziós      empátiakérdőivet fejlesztett ki, az Interperszonális Reakcióképesség Indexet, ami négy alskálába osztott      huszonnyolc kijelentésből áll. Ezek: a nézőpont átvétel (pl.: „Néha megpróbálom jobban megérteni a      barátaimat azáltal, hogy elképzelem, miként festhetnek a dolgok az ő nézőpontjából”), az empatikus      aggódás (pl.:”Gyakran vannak gondoskodó, aggódó érzéseim a nálam kevésbé szerencsés emberek iránt”), a képzelőerő (pl.:” Igazán beleélem magam egy regény szereplőinek érzéseibe.”), és a személyes    gyötrődés (pl.: A feszült érzelmi helyzetek riasztóan hatnak rám.”).

Empátián alapuló altruizmus

A szituációs aggodalmat önorientált helyettesítő érzelemként határozzák meg, amit olyan melléknevekkel mint „riadt”,”szomorú”, „zaklatott”, és „nyugtalan”.Ez egy kellemetlen érzelem, amit a segítségnyújtás enyhíthet.

A másik érzelmi állapot, ami a másik szükséghekyzetéből következhet, helyzetekből empátiának nevezik. Olyan melléknevekkel írható le, mint „rokonszenvező”, „megindult”, „részvétteljes”, „együttérző” és „lágyszívű”. Batson feltételezi, hogy a helyzetből adódó empátiát egy másik szükséghelyzetben levő személy nézőpontjának átvétele váltja ki.

3. Interperszonális megközelítés

Az interperszonális megközelítés az emberek kölcsönös függésére helyezi a hangsúlyt.

Az emberek arra törekednek, hogy maximálják a nyereségeket és minimalizálják a ráfordításokat. A legalaposabb  elmélet az interperszonális viselkedés magyarázatára a csereelmélet, amelyet eredetileg Homans, Thibaut és Kelley és Blau fogalmazott meg. Ebből a nézőpontból az embereket az motiválja társas helyzetekben, hogy maximalizálják önmaguk számára a pozitív következményeket.

Proszociális transzformáció:

-         Az ilyen átalakítás azt jelenti,hogy a személy többé nem az őt érintő következmények alapján cselekszik, hanem az egoista döntés szabályát ( tedd azt, ami neked a legjobb) egy proszociális döntési szabállyal váltja föl (tedd azt, ami a másik személynek a legjobb). Míg az első típusú döntési szabály egy cserekapcsolat alapja, addig a másik típusú közösségi viszonyt teremt.

Csere versus közösségi viszonyok

Az interperszonális viszonyok lehetnek szorosak vagy felszínesek.

A szoros viszonyokban (mint milyen a barátoké) – a felszínesekkel szemben – az emberek a szolidaritást, az interperszonális harmóniát és a kohézioképességet hangsúlyozzák. A szoros viszonyokban továbbá egy a cél sikeres teljesítésének nyereségein a méltányosság normája szerint osztoznak, míg a felszínes viszonyokban elosztása aszerint történek, hogy ki milyen mértékben járult a cél eléréséhez.

Mills és Clark szembeállították a cserét a cserét a közösségi viszonyokkal. A csereviszonyok példái az idegenek vagy ismerősök közötti kapcsolatok, míg a közösségi viszonyok kifejezés a barátok családtagok vagy romantikus partnerek közötti kapcsolatra utal. Következésképpen elfogadható az a feltételezés, hogy a csereviszonyokban egoista motívumok motiválják az embereket, ezzel szemben közösségi viszonyokban az a vágy motiválja őket, hogy enyhítsék az áldozat szenvedését.

4. Társadalmi rendszereken alapuló megközelítés

A társadalmi felelőség normája előírja,hogy az egyéneknek segíteniük kell, más embereken, akik az ő segítségüktől függenek. Berkowitz feltételezi, hogy a proszociális viselkedés egy társas helyzetben érzett felelősség közvetlen függvénye. Egy kutatás kimutatta, hogy az emberek annál többet tesznek meg partnerükért, minél függőbb helyzetben van a partner. Feltételezték, hogy az érzékelt függőség működésbe hozza a társadalmi felelősség normáját, ami viszont a proszociális válaszokat motiválja. A proszociális cselekedetek azonban áldozatot kívánnak, ami megkerülhető a felelősség másokra hárítása révén. Más közreműködők jelenléte a felelősség megoszlását teszi lehetővé.

Schwartz és Howard az altruizmus olyan folyamatmodelljére tettek javaslatot, amely öt egymásra következő lépést ír elő:

odafigyelés ® motiváció ® kiértékelés ® védekezés ® viselkedés

A normák olyan értékeken alapulnak, amelyeknek számos oldala van. Schwartz az értékeket olyan hiedelmekként határozza meg, amelyek kívánatos végkifejletre vonatkoznak, túllépnek a sajátos helyzeteken, irányt mutatnak a viselkedés, az emberek és az események kiválasztásában vagy kiértékelésében, és viszonylagos fontossági sorba rendeződnek.

Az empirikus alapon levezett kétdimenziós értékszerkezet föltárta, hogy a jóindulat és az egyetemesség egymással szorosan összefüggenek. Feather arra mutatott rá, hogy az értékek befolyásolják a helyzetek kognitív-érzelmi értékelését és alternatívák választásának vonzerejét.

A tisztesség normái

Az emberek az önmaguk által megszolgált nyereségek és ráfordítások szintjének megfelelően követik a normatív elvárásokat. Az emberek emelet osztják az igazságos világba vetett hitet. Következés képpen a tisztesség normáját alkalmazzák saját maguk és mások előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban. Különösen azt feltételezik, hogy az a látvány, hogy más valamiképpen hátrányt szenved, a szemlélekből empatikus válaszokat vált ki.

Miller eredményei egy kétszintű egoizmus-altruizmus modellben összegezhető: az emberek először is fontolóra veszik, hogy mi a saját tisztességes részesedésük. Az emberek emellett empatikus érzelmet élnek át, és altruista módon viselkednek (olyan feltételek mellett, hogy személyes tisztességük standardja kielégüljön), amennyiben mások balszerencséje igazságtalannak tűnik. Nyilvánvaló , hogy nehéz altruista módon viselkedni, ha valaki azt kockáztatja, hogy vele tisztességesen járnak-e el.

A társadalmi rendszerek nézőpontjából a proszociális viselkedést érintő elmozdító és gátló hatásokkal kell számításba venni.  A gátló hatások olyan normákra vonatkoznak, amelyek az egoista irányultságot támogatják. A segítségnyújtásnak például számos helyzetben normatív korláti vannak.

Gruder, Romer és Korth. leírja az önszufficiencia normáját, ami azt foglalja magában, hogy elsősorban az áldozatoknak kellene vigyázniuk önmagukra. Az áldozatok meggondolatlanul cselekszenek, a segítő válaszok elfojtódhatnak.