Üzenetek címkézve operáns kondicionálás

Fejlődéslélektan, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

1.1     Bevezető

A tudomanyos pszichologia keletkezesenek eve: 1879. Ebben az evben alapitotta meg Wilhelm M. Wundt a Lipcsei Egyetem Filozofia tanszeken az első lelektani laboratoriumot, ahol tarsaival egyutt a kiserletezest hasznalva kutattak a kulonboző pszichologiai jelensegeket. A korai kiserleti pszichologia tobbek kozott introspektiv volt, fő modszerkent az introspekciot hasznalva. Az introspekcio sajat lelki torteneseink kozvetlen megfigyeleset jelenti, mely altal valamely lelki esemeny kapcsan szamotadhatunk azokrol a szubjektiv folyamatokrol, amelyek ekozben bennunk vegbe mennek. Wundt kulonvalasztotta a kiserletet vezető tudos szerepet az onmegfigyelest vegző, kikepzett kiserleti szemelyetől azt allitva, hogy csak igy kaphatunk ertekelhető, objektiv adatokat. Ennek ellenere e modszert biralat erte. Titchener, Wundt egyik tanitvanya „ellenkiserletekbe” kezdett. Szerinte az introspekcio alkalmatlan es megbizhatatlan a lelki jelensegek vizsgalasa szempontjabol (az önmegfigyeléses adatokhoz ki-ki csak maga ferhet hozza), a vizsgalodasi tartomanyat tekintve pedig tulsagosan szűk (pl. allatokat lehetetlen onmegfigyeleses alapon vizsgalni). Az introspektiv lelektan romjain jott letre a behaviorizmus, melynek vizsgalodasi targya a szubjektiv elmeny helyett a viselkedes. Azt a nezetet, hogy a pszichologia egyetlen targya a viselkedes, előszor az amerikai pszichologus, John B. Watson fogalmazta meg az 1900-as evek elejen. Watson ugy tartotta, hogy objektiv tudomannya csak annak vizsgalataval valhat a pszichologia, hogy mit csinalnak – azaz hogyan viselkednek -az emberek. A szigoru behaviorista megkozelites bar nem tagadja, de nem foglalkozik az egyen mentalis folyamataival. Inger-válasz pszichológiának is nevezik, mivel azokat az ingereket tanulmanyozza, amelyek viselkedeses valaszokat valtanak ki. Az ingerek olyan hatasok, amelyek egy allati vagy emberi viselkedest erve, abban valamilyen vatozast ideznek elő (pl. erős feny). A valaszok olyan esemenyek, amelyekkel az adott előleny a hozza eljuto ingerekre reagal (pl. pislogas). A behavioristak voltak azok, akik elsőkent foglalkoztak tudomanyosan a tanulassal.

A tanulas altalanos pszichologiai jelenség, mely hidat képez a törzsfejlődés során az alacsonyabb rendű állatok által mutatott merev, szűk tartomanyú viselkedésmintái és a magasabb rendű szervezetek hajlékony és könnyen alkalmazkodó viselkedései között. E híd felfedezhető az egyedfejlődésben is (kisgyermekkorban megtanulunk járni, később bonyolultabb es kifinomultabb mozgasok elsajatitasara is kepesek vagyunk pl. táncolunk, kerékpározunk, korcsolyazunk stb.) A tanulás a tapasztalatok hasznositasanak kepessegere alapoz. Tudnunk kell viszont, hogy nem minden viselkedes tanult.

Az öröklött, születéskor adott, tapasztalatoktol független, érésnek , illetve az előleny időleges állapotának tulajdonitható viselkedések nem tartoznak ide. Gondoljunk a Konrad Lorenz altal megfigyelt kiskacsákra, akik életük korai szakaszában -szüleik hiányában- minden mozgo tárgyat követtek, erős kovető, ragaszkodó viselkedest mutattak barmilyen előzetes tapasztalat, tanulás hiányában is vagy az érésnek koszonhető szexualis viselkedesre ( mely az embernel tartalmaz tanult elemeket is) vagy akár a drog, alkohol hatása alatt levő előlenyek viselkedésére. A tanulás áthatja egész eletunket. Szerepe van az iskolai tudas es uj keszsegek elsajatitasaban, az erzelmi fejlődesben, a társadaslmi erintkezésben , a személyiseg fejlődésében.

A tanulás ugy határozható meg, mint viszonylag állando, tapasztalatokon keresztűl alakuló, próbákat, megfigyelést, gyakorlást, ismétlést feltételező változas a viselkedésben, az addig megszerzett tapasztalatokban és új tapsztalatok, ismeretek beépűlese a korábbiakba.

Fontos megemliteni azt, hogy az egyednek egy bizonyos fejlődesi szintet kell elernie a tanulashoz (pl. nem tanithatunk meg egy ujszulottet jarni) es csak azon viselkedesek tanulhatok meg, amelyek nem utkoznek biologiai es pszichologiai korlatainkba ( a galamb nem tanul meg uszni, az erősen ertelmi fogyatekos pedig sosem fog exponencialis egyenleteket megoldani).

A tanulas tobb szempont szerint osztályozható:

1. a tudatossagi szint fuggvenyeben lehet:

- szandekos ( tudatos, a figyelem altal vezerelt, erőfeszitest igenylő)

- nem szandekos (tudattalan, spontan, erőfeszites nelkuli)

2. a tanulasban szerepet jatszo idegrendszeri strukturak es tortenesek szerint:

- motoros: jarastanulas, beszedartikulacio

- szenzoros: szinek, formak, elhelyezkedes, izek, illatok, dallamok

elsajatitasa

- verbalis: szobeli anyag, fogalmak elsajatitasa – a legmagasabb szinten

egyesiti a motoros es szenzoros tanulast

3. a kornyezethez valo alkalmazkodas jellege szerint:

- alkalmazkodo, az egyeni fejlődes es szocialis integracio iranyaba

mutato (pl. asszertiv kommunikacio elsajatitasa)

- az alkalmazkodast gatlo, ondestruktivitas es deviancia iranyaba mutato

( pl. vandalizmus)

A tanult viselkedés két osztálya kulonithető el:

1.       a valaszolo tipusu viselkedes ( amikor a meghatarozott valaszt automatikusan hivja elő a megfelelő inger; nem akaratlagos, mar csecsemőkorban is jelen van; embernel pl. reflexek: pislogas, terdreflex vagy olyan erzelmek, mint felelem, duh, undor stb.)

2.       tevekeny/ operans viselkedes (akaratlagos, celiranyos, allando fejlődesben levő; olyan cselekves, amit az agykereg mozgato teruletei szabalyoznak, kevesbe a kulső inger; a szervezet allitja elő, de mindig a helyzethez viszonyitva; pl. erős zajra előszor megijedunk- 1.- , aztan hogy elfutunk-e vagy sem azt tobb belső es kulső tenyező hatarozza meg)

A tanulasnak tobb formája ismeretes, ezek között:

1. A habituácio

2. Klasszikus kondicionálás

3. Operáns kondicionálás

4. Komplex tanulás

A kovetkezőkben az egyes tanulási formákat tárgyaljuk külön-külön.

1.2     A HABITUÁCIÓ

A tanulas legegyszerűbb formaja. A megerősites nelkuli, ismerősse valt, monoton, barmely komoly kovetkezmenyt nelkuloző ingerekre adott valaszok fokozatos csokkenese, eltunese, ezen ingerek fokozatos figyelmen kivul hagyasa (pl. altalaban nem halljuk, mar nem vagyunk figyelmesek a szobankban ketyegő orara). Ha viszont az inger jellege, erőssege megvaltozik, fellep az orientációs reakció, az inger hatasa visszanyeri eredeti, habituacio előtti jelentőseget (pl. a kozponti fűtes szokatlan zakatolasa). Ekkor beszelunk diszhabituációrol. A habituacionak bizonyos ertelemben vett ellentete a szenzitizáció. Arra utal, hogy tobbszorosen megerősitett inger nyoman mas termeszetű ingerek is ugyanazon valaszt idezik elő (pl. reflexjatek eseten mas, megtevesztő stimulus hatasara is ugyanaz a reflex jelenik meg).

1.3     KLASSZIKUS KONDICIONÁLÁS

A klasszikus kondicionalasban (mas neven S/inger-tipusú kondicionalas)az előleny azt tanulja meg, hogy egy bizonyos esemenyt egy masik kovet. Tanulmanyozasa e szazad első eveiben kezdődott, amikor Ivan Pavlov orosz fiziologus a tanulassal kezdett foglalkozni. Az emesztes vizsgalata kozben Pavlov eszrevette, hogy az egyik kutya mar az etetőtanyer puszta latvanyara nyaladzani kezd. Ugy dontott, megvizsgalja, hogy megtanithatok-e a kutyak arra, hogy mas dolgokhoz is elelmet asszocialjanak. Pavlov alapkiserleteiben a kutatok előszor egy tartalyt kapcsolnak a kutya nyalmirigyeihez , hogy abban ellenőrizhessek a nyaladzas merteket. Ezutan a kutyat egy tanyer ele helyezik, amelybe tavvezerlessel huspor adagolhato. A kiserletvezető bekapcsol egy fenyjelzest a kutya előtti ablakban. A kutya mozog egy kicsit, de nem nyaladzik. Nehany masodperc mulva a berendezes egy kis husport adagol, es kikapcsolja a fenyjelzest. A kutya ehes, a rogzitőberendezes bőseges nyaladzast regisztral. A nyaladzas feltétlen válasz, ami nem igenyel tanulast; ugyanezert a huspor feltétlen inger. Az eljarast szamos alkalommal megismetlik. Vegul a kutya mar a puszta fenyjelzesre nyaladzassal reagal, mivel megtanulta azt, hogy a kettő egyutt jar. A nyaladzas most mar feltételes válasz, mig a fenyjelzes feltételes inger. A kutyat tehat megtanitottak, mas szoval kondicionálták, hogy osszekapcsolja a fenyjelzest az etellel, es nyaladzassal valaszoljon ra. A kondicionalas feltetelei: a feltetlen es felteteles inger időbeli érintkezése (kontiguitasa), illetve a felteteles inger alapjan a feltetlen inger bejósolhatósága.

A felteteles inger (fenyjelzes) es a feltetlen inger (huspor) minden parositasat próbának nevezzuk. Azok a probak, amelyekben a kiserleti alany megtanulja a ket inger kozotti kapcsolatot, a kondiconalas tanulási fázisat alkotjak. Ebben a fazisban a felteteles es feltetlen inger ismetelt parositasa egyre szorosabba teszi, azaz megerősiti a kettő kozotti kapcsolatot. Ha a felteteles valasz (nyaladzas) nem erősitődik meg ( a feltetlen inger- huspor elmarad), a valasz fokozatosan csokkeni fog. Ezt nevezzuk kioltásnak. A kioltasra viszont nem torlődnek az előzőleg megtanult asszociaciok, csak gat ala helyeződnek. A felteteles valasz ujra megjelenhet, spontánul felújulhat uj kornyezetben. Az olyan jelensegek mint a másodlagos kondicionálás, a generalizáció es a diszkrimináció nagymertekben megnovelik a klasszikus kondicionalas hatoteruletet.

Az elsődleges kondicionalas eseten biologiailag fontos ingerek szolgalnak feltetlen ingerkent (félelem, de lehet áramütes, hideg stb.). Barmely inger megszerezheti azonban ennek hatekonysagat, ha kovetkezetesen biologiailag fontos feltetlen ingerrel parositjuk (kondicionalaskor a fenyjelzes atveszi a huspor hatasanak erejet). Ezzel parhuzamosan pedig a biologiailag irrelevans ingert tovabb tarsithatjuk egy masik hasonlo ingerrel (pl. a fenyjelzest egy hangingerrel) , es ez utobbi vegul egyedul is kivaltja a felteteles valaszt ( a hangot onmagaban is nyaladzas koveti), bar ez sosem volt a biologiailag relevans ingerrel tarsitva. Ezt nevezzuk másodlagos kondicionálásnak. Amire ilyenkor szukseg van, az egy ingernek egy masik olyannal tortenő tarsitasa, amelyet előzőleg egy biologiailag fontos esemennyel tarsitottak.

Generalizációrol beszelunk akkor, ha egy sajatos ingerre kialakult felteteles valaszt az eredeti ingerhez hasonlo, mas ingerek is aktivaljak. Pl. a kutya az eredetinel gyengebb fenyjelzesre is nyalzassal reagal. Minel hasonlobb az inger a felteteles ingerhez, annal inkabb kivaltja a felteteles valaszt. A generalizacioval ellentetes folyamat a diszkrimináció. A generalizacio a hasonlosagokra, a diszkriminacio a kulonbsegekre adott valasz. A differencialo megerősites reven a kiserleti alany arra kondicionalodik, hogy kulonbseget tegyen a hasonlo ingerek kozott, ennek megfelelően kulonbozőkeppen reagaljon ezekre. A kondicionalt diszkriminacio tehat a szelektiv megerősites es kioltas termeke. Pl. a kutya erős fenyjelzesre nyalzasssal reagal, de a gyenge fenyre mar nem, mivel ez utobbi nem volt elelemmel tarsitva. A megerősitett es meg nem erősitett inger hatareseteinel, amikor az előleny nem kepes elhatarolni a kettőt, fellep a kisérletes neurózis. Ez a szituacios neurozisok modelljenek bizonyult az emberi patologiaban. Ilyenkor az ingerlő es gatlo folyamatok feszultsege extrem modon megnő es ez kaotikus viselkedeshez vezet.

1.4     OPERÁNS KONDICIONÁLÁS

Nem minden tanult viselkedes a klasszikus kondicionalasnak koszonhető. A valos elet viselkedeseinek tobbsege nem. Sokszor megtanulunk egy valaszt, mert az befolyasolja a kornyezetunket (operal rajta), vagyis hat ra. Operáns kondicionálás eseten az előlenyek azt tanuljak meg, hogy az altaluk adott valasz egy egyedi kovetkezmennyel jar. Ezert nevezik ezt a tanulasi format R (response)- tipusú kondicionalasnak is.

Az operans kondicionalas tanulmanyozasa a szazadfordulon E. L. Thorndike (1898) kiserletsorozataval kezdődott. Egy ehes macskat egy ketrecbe tett, amelynek ajtajat egy egyszerű retesz zarta, a ketrecen kivul pedig egy darab halat helyezett el. Kezdetben a macska ugy probalta elerni a halat , hogy mancsait kidugta a racsok kozott. Amikor ez a viselkedes kudarcot vallott, szamos massal probalkozott. Egyszer csak veletlenul megutotte a reteszt , kiszabadult es megette a halat. Ezutan a kutatok visszatettek a macskat a ketrecbe, es ujabb haldarabot helyeztek el kivul. A macska nagyjabol ugyanazt a viselkedessort hajtotta vegre, mig ismet veletlenul rautott a reteszre. Ezt az eljarast ujra es ujra megismetelte. A probak sorozata folyaman a macska fokozatosan elhagyta irrelevans viselkedeseinek tobbseget , es vegul amint betettek a ketrecbe, sikeresen kinyitotta a reteszt, es kiszabadult. A macska tehat megtanulta kinyitni a reteszt, hogy az eledelhez jusson.

A macska magatartasa leginkabb próba-szerencse viselkedesnek tűnik. Ha a jutalom kozvetlenul koveti az ilyen viselkedest , az adott akcio tanulasa megerősodik. Ezt a megerősodest nevezte Thorndike az effektus törvényének, mivel a veletlenszerű viselkedesek kozul csak azok szelektalodnak, amelyeknek pozitiv kovetkezmenye, haszna van.

A B. F. Skinner operans kondicionalas tanulmanyozasara kidolgozott modszere egyszerűbb, mint a Thorndike-e. A skinneri kiserletben egy ehes allatot (altalaban patkanyt vagy galambot) helyeznek egy dobozba, amelyet Skinnerdoboznak neveznek. A doboz belseje csupasz, benne csupan egy kiallo pedal van, mely alatt egy etetőtal. A pedal felett egy kis fenyt kapcsolhat be a kiserletvezető. Egyedul hagyva a dobozban, az allat addig exploral, mig egyszer csak meg nem nyomja a pedalt, mely hatasara egy kis eteldarab hullik a talba. A patkany megeszi az etelt, majd hamarosan ismet megnyomja a pedalt. Az etel megerősiti a pedalnyomast, melynek hatasara ennek gyakorisaga megnő. Ha az eteltartalyt lekapcsoljuk a dobozrol, a pedalnyomas gyakorisaga csokken. Az operansan kondicionalt valaszt a megerősites hianya eppen ugy kioltja, mint klasszikus kondicionalasnal. Diszkriminációs kisérlet is vegezhető, csak olyankor adagolva az etelt, ha a patkany azalatt nyomja meg a pedalt, amig a lampa eg, tehat szelektiv megerősitessel. Ez esetben a lampa fenye, a diszkriminációs inger szabalyozza a valaszt.

A generalizáció es diszkrimináció jelensege tehat az operans kondicionalas eseten is megfigyelhetők. Az előlenyek generalizaljak azt, amit tanultak, es a generalizacio diszkriminacios treninggel korlatok koze szorithato. Ha egy kisgyermeket megerősitenek a szulei, amikor a csalad kutyajat simogatja, a simogatast mas kutyara is generalizalja, Mivel ez veszelyes lehet, a szulők diszkriminacios treninget alkalmaznak ugy, hogy csak a csalad kutyajanak a simogatasat erősitik meg, a szomszedet nem.

Azt a technikat, amely csak azokat a valaszokat erősiti meg, amelyek talalkoznak a kutato elvarasaival, es minden egyebet kiolt, formálásnak nevezik. A formalasi technikaval az allatoknak bonyolult mutatvanyok es keszsegek tanithatok meg (pl galambok megtanithatok ping-pongozni).

Az operans kondicionalas tehat azoknak a valaszoknak a valoszinűseget noveli meg, amelyeket megerősites (altalaban valamilyen alapvető szukseglet kielegitese) kovet. Laboratoriumi kiserletek kimutattak, hogy az azonnali megerősités hatekonyabb, mint a késleltetett. Minel hosszabb idő telik el a valasz es a megerősites kozott, annal gyengebb a valasz ereje. Ha az elsődleges/alapvető szuksegleteket kielegitő megerősitőket barmely mas ingerrel tarsitjuk, ez utobbiak kondicionált megerősitőkké valhatnak. Ezek jelentősen megnovelik az operans kondicionalas hatokoret. A leggyakrabban hasznalt kondicionalt megerősitők embereknel a penz es a dicseret.

Ha az operans kondicionalas csak foyamatos megerősitessel műkodne, keves szerepet jatszhatna eletunkben. Kiderult azonban, hogy egy viselkedes kondicionalhato es fenntarthato akkor is, ha eseteinek toredeket erősitik meg. E jelenseg a részleges megerősités. A tanult valasz kioltasa ezutan sokkal lassabb, mint a folyamatos megerősitessel tanult valasze. E jelenseg a a részleges megerősitési hatás, melynek oka vilagos, hiszen kisebb a kulonbseg a tanulasi es kioltasi szakasz

kozott, amikor a tanulas megerősitese reszleges. Amikor a megerősites nem folytonos, azt is tudnunk kell, hogy hogyan adagoljak. A megerősitési terv a megerősitesek adagolasa, mely befolyasolja a valaszok mintazatat.

Ezen tervek egyik csoportjaba az aránytervek tartoznak, amelyeknel a megerősites attol fugg, hogy mennyi valaszt ad az előleny. Az arany lehet rögzitett vagy változó. Rögzitett arány (RA) eseten a megerősitesert elvart valaszok szamat egy előzetesen megallapitott erteken rogzitik. Ha ez az ertek 5 (RA 5), akkor 5 valasz kell egy megerősiteshez. Altalaban minel nagyobb az arany, annal nagyobb gyakorisaggal fordul elő a valasz, kulonosen akkor, ha kezdetben alacsony ertekkel (pl. RA 5) inditanak, majd az aranyt fokozatosan egyre magasabbra (pl RA 100-ra) emelik. Az RA megerősitesi terv alkalmazasaval letrehozott viselkedest az jellemzi, hogy valaszszunetet tapasztalhatunk minden megerősites utan. Változó arányú (VA) megerősi terv eseten is egy bizonyos szamu valasz utan jar megerősites, de ez a szam bejosolhatatlanul valtozik. A VA-terv nagyon magas valaszgyakorisagot eredmenyez. Jo mindennapi peldai a nyerőautomatak.

A megerősitesi tervek masik csoportjat időbeli terveknek nevezik, mert esetukben a megerősites csak bizonyos idő elteltevel jar. A terv itt is lehet rogzitett vagy valtozo. A rögzitett időt (RI) hasznalo tervek az előző megerősites utan meghatarozott idő elteltevel bekovetkező valaszt erősitik meg. Az RI-2 terv eseten pl. csak akkor van megerősites, ha 2 perc eltelt az előző megerősitett valasz ota. A kozbulső 2 percbe eső valaszoknak nincs kovetkezmenye. Az RIterv alatti viselkedest a megerősites utani szunet jellemzi, es a valaszgyakorisag nő az idő lejartanak kozeledtevel. A megerősites a változó időt (VI) hasznalo terveknel is egy bizonyos idő eltelesehez kotott, de ez az időtartam bejosolhatatlanul valtozik. A VI-terv alkalmazasa egyenletesen magas valaszgyakorisagot eredmenyez. Kondicionalaskor nem csupan pozitiv (pl. elelem, dicseret), hanem negativ, averziv esemenyeket (pl. aramutes, dorgalas) is gyakran hasznalnak. Az averziv kondicionálásnak tobb fajtaja van attől fuggően, hogy egy letező valaszt

gyengitenek, vagy egy uj valasz tanulasat serkentik.

Büntetés hasznalatakor a valaszt egy averziv inger vagy esemeny koveti, amely gyengiti vagy elnyomja a valasz kovetkező megjeleneset . Bar a buntetes egy nem kivant viselkedest elnyomhat, szamos hatranya is van, mivel nem nyujt semmilyen alternativat arra vonatkozoan, hogy mi lenne a kivanatos viselkedes. Ezert esely van arra, hogy az alany a buntetett valaszt egy meg kevesbe kivanatossal helyettesiti. A buntetesnek szerencsetlen mellekhatasai is lehetnek. Gyakran a buntető szemelytől vagy a szituaciotol valo felelemhez vagy az ezekkel szembeni ellenerzeshez vezet. A szelsősegesen erős vagynagyon fajdalmas buntetes pedig agressziv viselkedest valthat ki, ami sulyosabb, mint a buntetett viselkedes. A buntetes korrekt hasznalata az elerhető alternativ valaszok ismerteteset es ezek

jutalmazasat feltetelezi. Az averziv esemenyek uj valszok megtanitasaban is alkalmazhatok. Az előleny megtanulhat egy valaszt, hogy leallitson egy folyamatban levő averziv esemenyt (pl. a gyermek megtanulja elforditani a vizcsapot, hogy elzarja a kadba omlő forro vizet). => Ez a menekülő tanulás.

Azt is megtanulhatjuk, hogy megelőzzuk egy negativ esemeny bekovetkezeset (pl. megtanuljuk, hogy megalljunk a piros lampanal, hogy megelőzzuk a baleseteket). => Ezt nevezzuk elkerülő tanulásnak.

Mi a dontő tenyező, amelynek jelenlete az operans kondicionalas letrejottehez szukseges? Az egyik lehetőseg az időbeli érintkezés: egy valasz akkor kondicionalodik, ha a megerősites kozvetlenul koveti a viselkedest. A masik lehetőseg, szorosan kapcsolodva a bejosolhatosaghoz, a befolyásolhatóság: egy valasz akkor kondicionalodik, ha az előleny ugy ertelmezi, hogy a megerősites az ő valaszaitol fugg. Abban az esetben, ha az alanyt – valaszaitol fuggetlenulbuntetes eri, fellep a tanult tehetetlenség jelensege, melynek alapja az alany azon eszlelese, hogy a buntetes az ő ellenőrzesen/befolyasan kivul all. A befolyasolhatatlan ( meg nem erdemelt) pozitiv megerősites/jutalom -bar a bunteteshez hasonlo hatasokkal is jarhat- altalaban motivalo. Az operans kondicionalas feltetelei a kontingenciák altal is leirhatok. Mondhatjuk azt, hogy operans kondicionalas akkor tortenik, amikor az előleny egybeeseseket tapasztal valaszai es a megerősitesek kozott.

1.5     KOMPLEX TANULÁS

A komplex tanulas az asszociaciok kialakitasan tul valami mast is tartalmaz: egy problemamegoldasi strategia alkalmazasat vagy a kornyezetről egy mentalis terkep kialakitasat. A pszichologiaban a kognitiv iranyzathoz tartozo kiserletezők voltak azok, akik ezeket tanulmanyoztak. Kognitiv nezőpontbol a tanulas kulcsa az előleny azon kepessegeben rejlik, hogy a vilag egyes vonatkozasait mentalisan reprezentalja (lekepezze), es azutan ezeken a mentális reprezentációkon (nem pedig a valosagos vilagban) műveleteket hajtson vegre. Ami mentalisan lekepződik, az sok esetben esemenyek es ingerek kozotti asszociacio, ezek a klasszikus es operans kondicionalas esetei. Mas esetekben a reprezentaciok a vilag komplexebb vonatkozasait kepezhetik le (pl, kornyezetről alkotott terkepek vagy olyan absztrakt fogalmak, mint az ok) es ezeken hajtunk vegre kulonboző műveleteket. Vannak az asszociativ folyamatoknal bonyolultabb műveletek is, melyek a mentalis proba-szerencse alakjat olthetik: az előleny fejben probalja ki a lehetősegeket. A műveletek egy tobblepeses strategiat is alkothatnak. Azonban a strategiak feltetelezese kulonosen furcsanak tűnik, ha fenntartjuk azt a feltevest, hogy a tanulas egyszerű asszociaciokbol epul fel.

1.5.1 Kognitiv térképek és absztrakt fogalmak

Edward C. Tolman kutatasaiban azzal foglalkozott, hogy hogyan talalja meg bonyolult utveszőkben az utat a patkany (Tolman, 1932). Szerinte a bonyolult utvesztőkben halado patkany nem jobbra es balra fordulasok sorozatat tanulja meg, hanem egy kognitiv térképet alakit ki, amely az utvesztő alaprajzanak mentalis reprezentacioja. Az utvesztő egy kozepső teruletből es nyolc azonos, sugariranyu folyosobol all. A kutatok az egyes probakban minden folyoso vegebe elelmet helyeznek. A patkanynak azt kell megtanulnia, hogy eljusson minden folyosoba es megszerezze az ottlevő eledelt anelkul, hogy visszaterne azokba, amelyekben mar volt. A patkanyok figyelemremeltoan gyorsan tanuljak ezt meg. 20 proba utan gyakorlatilag soha nem ternek vissza a mar meglatogatott folyosokba. A legfontosabb eredmeny, hogy a patkany nem allit fel olyan strategiat, mint az ember –pl. hogy mindig ugyanabban a sorrendben menjen vegig a folyosokon, mondjuk az oramutato jarasaval megegyezően. Ehelyett a patkany veletlenszerűen latogatja a folyosokat, jelezve ezaltal azt, hogy nem valamifele merev valszsort tanult meg. Valoszinuleg kialakitotta az utvesztő belsőreprezentaciojat, amely a folyosok kozti terbeli kapcsolatokat tartalmazza, es az egyes probakban „mentalisan kipipalja” azokat a folyosokat , amelyekben mar jart (Olton, 1978-79).

Patkanyok helyett főemlősokkel is vegeztek vizsgalatokat. Ezek azt is kimutattak, hogy a pl. a csimpanzok olyan absztrakt fogalmakat is kepesek megtanulni, amelyeket regebben egyedul az embernek tulajdonitottak. A tipikus kiserletben a csimpanzok kulonboző alaku, szinű es meretű műanyag zsetonokat mint szavakat tanultak meg. Megtanultak peldaul, hogy az egyik zseton az „alma”, a masik a „papir”, ahol is a zseton fizikailag semmiben sem emlekezetetett az adott targyra. Ennel is meglepőbb az, hogy olyan absztrakt fogalmaik is vannak, mint az azonos , a különböző es az ok (Premack, 1985).

1.5.2 Belátásos tanulás

Wolfang Kohler az 1920-as evekben csimpanzokkal vegzett kutatasokat (ketrecben levő csimpanz meg kellett szerezze a ketrecen kivul elhelyezett banant a kozeleben levő bottal). A csimpanzok altalaban megoldottak a problemat, megpedig olyan modon, ami valamilyen belátásra utal. Teljesitmenyuk szamos szempontbol elter Thorndike macskainak es Skinner patkanyainak es galambjainak a viselkedesetől. Egyreszt a megoldas hirtelen jelenik meg, nem pedig egy fokozatos probaszerencse folyamat eredmenye . Masreszt miutan a csimpanzok megoldottak a problemat, a kesőbbiekben ugyanezt mar csak nagyon keves irrelevans mozgassal oldjak meg. Ugyanakkor Kohler csimpanzai az altaluk megtanulakat konnyeden atviszik mas szituaciokra is. Van harom dontő jellegzetessege a csimpanzok problemamegoldasanak: a hirtelenség, az egyszer felfedezett megoldas kesőbbi hozzáférhetősége es átvihetősége mas szituaciokra. A megoldas azert tűnik hirtelennek, mert a kutatok nem fernek hozzá a csimpanz mentalis folyamataihoz. A megoldas kesőbb is hozzaferhető, mert a mentalis reprezentacio időben fennmarad, es atvihető, mert a reprezentacio vagy eleg absztrakt ahhoz, hogy az eredeti szituacional tobbet fedjen le, vagy eleg rugalmas, hogy kiterjeszthető legyen uj helyzetekre is. Kohler eredmenye arra utal, hogy a komplex tanulasnak gyakran két fázisa van: 1. egy kezdő fazis, amelyben problémamegoldást hasznalunk, hogy levezessuk a megoldast; 2. a masodik fazisban amegoldast az emlékezetben tároljuk, es előhivjuk, amikor hasonlo problemaval szembesulunk. A komplex tanulas tehat szorosan kotődik a gondolkodashoz es az emlekezethez.

1.5.3 Előzetes hiedelmek

A valo eletben az ingerek es az esemenyek kozotti kapcsolatok nem tokeletesen bejosolhatoak.

A tokeletlen kapcsolatok asszociativ tanulasanak kutatasait elsősorban emberekkel vegeztek. Ezek a kutatasok azt mutatjak, hogy az előzetes hiedelmeink meghatarozhatjak, hogy mit tanulunk meg, ami viszont arra utal, hogy a bemenő informaciok kozotti asszociaciok kepzesen tul a tanulasban mas folyamatok is reszt vesznek. Előzetes hiedelmeik altal bejosolva a kiserleti szemelyek nemletező, de kezenfekvő kapcsolatokat talalnak, melyeket Chapman & Chapman (1967) alapjan álasszociációknak nevezunk. Az ember tanulasat behataroljak, korlatozzak előzetes hiedelmei. Korlatok nelkul viszont tul sok lehetseges asszociaciot kellene figyelembe vennunk, es igy az asszociacios tanulas kaotikussa, ha nem egyenesen lehetetlenne valna.

1.6     A TANULÁS NEUROBIOLÓGIAI ALAPJAI

A kutatok szerint a tanulas idegi alapja az idegrendszer szerkezeti változásaiban keresendő, es ezeket a valtozasokat egyre inkabb az idegsejtek kapcsolatainak szintjen keresik. A tanulasra vonatkozo elkepzeles abbol all, hogy:

1. a szinapszis (idegi folyamat, mely soran egy neuron axonja es egy masik dendritje vagy a sejttest kozott a neurotranszmitterek segitsegevel gatlo vagy serkentő kapcsolat lep fel) valamilyen szerkezeti valtozasa alkotja a tanulas idegi alapjat;

2. ennek a szerkezeti valtozasnak a hatasara a szinapszis hatekonyabba valik. A kutatok ennek tanulmanyozasara azt a strategiat valasztottak, hogy előszor elektromosan ingerlik az idegsejtek egy kivalasztott csoportjat (ez feltehetően a tanulast szimulalja), majd megvizsgaljak nő-e ugyanezeknek az idegsejteknek az aktivitasa ujboli ingerlesre. Ilyen aktivitasnovekedest a nyul agyanak szamos teruleten talaltak, es az honapokig fenn is maradt. Ezt a jelenseget neveztek el hosszú távú áthangolásnak/hosszú távú potenciációnak (long-term potentiaiton, LTP). A hosszu tavu athangolas jelensege a tanulast szerkezeti valtozassal magyarazo elkepzeles kozvetett bizonyitekat szolgaltatja (Berger, 1984; Bliss & Lomo, 1973).