Üzenetek címkézve független változó

Szociálpszichológia, 7. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

7.Tétel  A szociálpszichológiai kutatás alapvető kritériumai

Független változó: Def. Az a változó, amelyet szándékosan manipulál a kísérletvezető.

• A kísérleti elrendezés minden más vonatkozását változatlanul hagyjuk és a fgv-ót azért módosítjuk, hogy felbecsüljük a manipuláció következményeit.
• Minden módosítás a kísérlet egy új feltételét hozza létre.
• Egy változtatás 2 feltételt eredményez, 2 változás 3 feltételt stb.
• Milgram vizsgálatában pl. az egyik független v. a „tanuló” és tanár egymáshoz való közelsége volt. Az 1) tanuló és tanár külön szobában volt. A tanár nem hallhatta, láthatta a tanuló reakcióit az áramütésre. 2) tanár hallhatta a tanulót, de még nem láthatta. 3) tanár látta, hallotta a tanuló reakcióit. 4) tanárnak kellett a tanuló kezét rátenni egy fémlapra, hogy az áramütést megadja (az érintési közelség feltétel).
• A kís. Elrendezés összes többi eleme változatlan. Így a tanár kís. Személy viselkedésváltozásait csak a tanár-kísérleti szem. közti távolság változásainak lehetett tulajdonítani.
• A kísérlet sikeressége: attól függ, mennyire hatásos a független v. manipulálása.
• Hatásosság:1). A független v. módosításai milyen mértékben ragadják meg annak a változónak a lényegi tulajdonságait, amely a viselkedésre kauzális hatást vált ki. 2). A bevezetett változások mérete.(a négy távolsági feltétel milyen jól ragadta meg a távolság gondolatát. A fizikai távolságot manipulálta).
• A módosításoknak kellőképpen nagyoknak kell lenni, ahhoz, hogy valamilyen hatást eredményezzenek. Ha ez nem elég nagy, a jósolt hatások nem kimutathatók, mert a független v. módosítás szintje túl finom ahhoz, hogy a hatás kimutatható legyen.
• Fontos, hogy a kís. Sze. Véletlenszerűen helyezzük más-más kísérleti feltételek közé. Ha ez nem így történik, nem tudunk kauzális következtetéseket levonni, az eredményekből. Pl.az áramütések száma, amelyeket a tanár-kís.szem kész volt adni, egyenletesen csökkent, ahogyan a „tanár” és „tanuló” közötti távolság csökkent. Azaz, a tanár kevésbé engedelmeskedik a kís.vezető utasításainak, ahogy a tanuló szenvedése egyre nyilvánvalóbbá válik számukra.

Függő változó: Egy független változó hatásának felmérése szükségessé teszi, hogy a kísérletvezető mérje a kísérleti személy viselkedésének, vagy belső állapotának valamilyen sajátosságát. Ez a mért változó a függő változó. (azért nevezzük, így mert ennek a szisztematikus változásai a független változó hatásától kell, függjenek.

• A Milgram-vizsgálatban a függő v. az áramütés volt egy 30 lépéses sorozatban, amelyeket a tanárnak kellett adnia az egyes áramütésszinteknek megfelelő kapcsolókkal.
• Minden függő v. –val kapcsolatban, az a legfontosabb, hogy milyen jól méri a háttérben lévő elméleti változót.

Validitás (érvényesség): A jó kísérleti validitás maximális érvényességet ér el. A validitás a válaszok valós véleményekkel való egyezésén múlik. 3 típusa van:

Belső validitás, a szerkezeti validitás és külső validitás.

1)A belső validitás: Annak a következtetésnek az érvényességét fejezi ki, hogy a megfigyelt viszony a független és függő változó között kauzális viszonyt tükröz.

• A kontroll csop. alkalmazása bár növeli a belső validitást, de még így is fenyegetett. Pl. az összehasonlított csoportok több tekintetben is eltérnek egymástól, mint pl a független változó.
• Ha feltételezzük, hogy a Milgram-kísérletben a tervező más- más kísérletvezetőt alkalmazott a négy feltétel levezetésére. Pl. úgy, hogy az első kísérletvezető szerepelt az összes kísérleti személy előtt az első feltételnél, a második kísérletvezető irányította az összes második feltételt stb. Bár ésszerűnek tűnik ez a felosztás, de sok veszélyt rejt a kísérlet belső validitására nézve.
• Oka: a négy feltétel most már nem kizárólag az „áldozat” fizikai közelségében különbözik egymástól, hanem abban is, hogy az egye helyzeteket más- más kísérletvezető irányítja.
• Az engedelmesség különböző mértéke, amelyet a négy helyzetben megfigyelünk, tükrözheti a fizikai távolság független hatását (vagy akár a kettő kombinációját)
• A probléma, hogy a fizikai közelség változója összekeveredik egy másik megtévesztő változóval, a kísérletvezető személyével. Így az összekeveredett változók hatását nem lehet szétválasztani.

2)Szerkezeti validitás ( konstrukciós):Annak a feltevésnek az érvényességére vonatkozik,, hogy a független vagy függő változók megfelelően ragadják-e meg azokat  a változókat (vagy konstrukciókat), amelyeket feltevésünk szerint képviselnek.

• A független v. konstrukciós validitását illetően, az a kérdés, hogy a kísérleti manipulációk valóban a szándékozott elméleti konstrukciót operacionalizálják-e?
• Pl. Aronson és Mills(1959) egy jól ismert kísérletében, azok a kís.szem. akik előkészítésen estek át, hogy részt vehessenek egy fárasztó vitacsoportban, nagyobb fokú vonzalomról számoltak be a csop.iránt, mint akik enyhébb procedúrán estek át.
• A disszonancia elmélet szerint, a tudat, hogy szenvedést kellet kiállni egy cél érdekében, nem egyeztethető össze azzal a tudással, hogy a cél értéktelen, mert kognitív disszonanciát kelt.
• A disszonáns állapot csökk.érdekében, az egyén átértékeli az eredeti célt, pozitívabbnak fogja azt tekinteni.

A függő változó konstrukciós validitását (a kapott adatok valóban a vizsgálni kívánt adatot mérik-e) veszélyeztető tényezők:

• 1.A társas kívánatosság: a kís.sze. módosítják magatartásukat, hogy pozitív képben tűnjenek fel, és elkerüljék a negatív megítélést. Kivédés: ha nem tudják, mit mérünk, nem képesek módosítani magatartásukat.
• 2.Követelményjellemzők: olyan támpontok a kísérleti elrendezéshez, amelyek a kísérleti szem. számára közvetítik a kísérletező hipotézisét. Ha adott viselkedés azért jön létre, hogy kielégítse a kísérletező hipotézisét, azt mondjuk: ez a kísérlet követelményjellemzőire adott válasz. Kivédése, ill. csökkentése: fedőtörténettel (félre vezeti a kís.személyeket, a valós céltól eltérő célt tulajdonítanak a vizsgálatnak).
• 3.A kísérletvezető várakozásának hatása: a kís.vezető úgy viselkedik a kís.szem irányába, hogy ez fokozza a valószínűségét annak, hogy megerősítik a hipotézisét. Ennek a hatásnak a csökkentésére: ha a kísérletvezetők „vakok” a vizsgált hipotézis tekintetében; minimálisra csökk a kís.vezető és kísérleti szem. interakcióját, automatizálva a kísérletet amennyire lehetséges.

3)Külső validitás: empirikusan vizsgálható általánosíthatóságot jelenti, vagyis, azt, hogy mennyire általánosíthatunk a kutató által a kísérlet sajátos körülményei között megfigyelt viszonyokból.

• Önkéntesekkel és nem önkéntesekkel végzett kutatások azt vizsgálták, hogy milyen különbségek tapasztalhatók e két csop. között. (Rosenthal és Rosnow)→ vannak: szisztematikus személyiség különbségek önkéntesek és nem önkéntesek között.
• Harowitz (1969): Az attitűdváltozás érdekében bevezetett manipulációk ellentétes hatást fejtettek ki önkéntesek és nem önkéntesek között. Az önkéntesek valószínű érzékenyebbek a követelményváltozókra és nagyobb hajlandóságot mutatnak, hogy engedelmeskedjenek nekik. Kivédése: olyan népességgel dolgozzunk lehetőleg, terepvizsgálat formájában, amely a vizsgált helyzet „foglya”.

Reliabilitás(megbízhatóság) Egy mérés újbóli megismétlése esetén konzisztens eredményt kapunk.

• Pl. egy teszt megbízhatóan a körülményektől függetlenül mindig ugyanolyan jól méri azt, amire kidolgozták.
• A reliabilitásban, azt kell biztosítani, hogy a válaszok ne legyenek véletlenszerűek. Tehát helytől és időtől függetlenek.

Megismételhetőség: A tudományos módszereknek megismételhetőnek kell lenniük, ami azt jelenti, hogy mások is tanulmányozhassák és megismételhessék a leírt módszerekkel elvégzett vizsgálatot. Amit az egyik laboratóriumban elvégeznek, az elvégezhető legyen a másikban is.

Reprezentativitás: Bármilyen technikát alkalmaz a kutató, egy vagy több változót mérnie kell.

• Korrelációs elrendezésben, minden változót mérni kell, amelyek korrelációja számít.
• Kísérleti elrendezés esetén a függő változót kell mérni.
• Minden esetben a fogalmi változót (pl. agresszió, vonzalom) át kell alakítani egy mérhető változóvá (pl. hajlandóság foka, hogy valakinek ártsunk, vagy segítsünk).
• Első lépésben meg kell határozni, hogy mit akarunk rögzíteni, azért hogy a fogalmi változót értelmes jelentésbeli módon reprezentálja.
• Pl. a viselkedéssel kifejezett hajlandóság arra, hogy fájdalmas áramütést adjunk valaki másnak, reprezentatív mutatója-e a kutató által elképzelt agressziónak, vagy esetleg másféle mutatót alkalmazzon Pl. a szóbeli sértések számát az illetővel szemben.
• A szociálpszichológiai vizsgálatokban általában a változó rögzítésére megfigyelési módszereket vagy önbeszámoló módszereket alkalmaznak.