Babes Bolyai Tudományegyetem 2009 távoktatás
Általános pszichológia
Általános pszichológia tételek
Pavlov tipustana
jún 9th
Személyiségpszichológia, 11. tétel, pszichológia távoktatás
Nagy Eszter jegyzete alapján kidolgozta Pölczman Ildikó
•Pavlov idegrendszeri tipológiája
Pavlov a hippokrateszi-galenusi hagyományhoz visszanyúlva a vérmérsékleti típusok idegrendszeri alapját kutatta. A feltételes reflexek módszerével tárta fel az izgalmi és a gátlási idegfolyamatok alapvető tulajdonságait- erejét (erős/gyenge), egyensúlyát (kiegyensúlyozott/kiegyensúlyozatlan), mozgékonyságát, és ezek kombinációjával jellemezte.
Pavlov tipológiáját eredendően kutyák megfigyelésére alapozta. Mivel típustana alapvető élettani folyamatokon alapszik, és ezek Pavlov szerint mind a kutyáknál, mind az embereknél többé-kevésbé azonosak, így tapasztalatait az emberekre is általánosította.
A szangvinikus kutya élénk, csekély zajra gyorsan válaszol, emberrel könnyen barátozik (ingerlékeny + gyors) : izgalmi folyamatok túlsúlya
A flegmatikus kutya ismeretlen környezetben tartózkodó, általában a fal mellett halad, csekély zajra a falhoz lapul (kevésbé reaktív + lassú) : gátló folyamatok túlsúlya
A pszichiátriai kórformákat az idegrendszer elemi izgalmi és gátlási folyamatainak arányával hozta kapcsolatba: neuraszténia – izgalmi túlsúly, hisztéria – gátló folyamatok túlsúlya.
Pavlov tipológiája az idegrendszeri izgalmi és gátlási folyamatok egymáshoz való viszonyán alapul.
•Az idegrendszert a következő tulajdonságok mentén jellemezte:
- az idegrendszeri izgalmi folyamatok erőssége vagy gyengesége
- a két ellentétes folyamat az izgalom és a gátlás kiegyensúlyozottsága, vagy kiegyensúlyozatlansága
- az idegrendszeri folyamatok mozgékonysága. Mennyire gyorsan, vagy lassan terjednek ezek a folyamatok
Ez a három tulajdonság összesen harmincnégy lehetséges kombinációt eredményez, de ezek közül – Pavlov szerint – a gyakorlatban csak négy figyelhető meg.
1. Élénk típus: Erős, gyorsan terjedő, kiegyensúlyozott gátlási és ingerületi folyamatok jellemzik. Így gyorsan könnyen kiváltható de nem tartós cselekvések, reakciók várhatóak.
2. Féktelen típus: Erős gyorsan terjedő izgalmi folyamat és gyenge gátló folyamatok jellemzik így a két folyamat viszonya kiegyensúlyozatlan. Hajlamos az agresszióra, a külső ingerekre gyorsan reagál, gyakori a környezettel való konfliktus, alkalmazkodási nehézség.
3. Nyugodt típus: Erős, de lassú, kiegyensúlyozott gátlási és izgalmi folyamatok jellemzik. Reakció cselekedetei tartósak, stabilak. Nyugodt kiegyensúlyozott élőlények (kutyák vagy emberek). Idegrendszerük a stresszt jól tűri.
4. Gyenge típus: Gyenge, lassú, kiegyensúlyozott izgalmi és gátlási folyamatok jellemzik. Túlérzékenyek, a stresszt nehezen viseli el az idegrendszerük, ami alkalmazkodási zökkenőkhöz vezethet. (Pavlov 1978, Keményné Pálffy K. 1989)
Forrás:
Archaikus személyiségelméletek, alkati és pszichológiai tipológiák
http://pecspszi.uni.hu/keret.cgi?/ii_eves_anyagok/szemkoll1_archaikus.htm
Az agyi rendszerek elmélete (Gray)
jún 9th
Személyiségpszichológia, 14. tétel, pszichológia távoktatás
Nagy Eszter jegyzete alapján kidolgozta Pölczman Ildikó
Eysenck vizsgálatai másokat is arra ösztönöztek, hogy az idegrendszeri folyamatok sajátos (veleszületett) mintázatait keressék a személyiségjellemzők hátterében. Az ugyancsak angol Gray szintén két nagy idegrendszeri funkcióegyüttes működését véli felfedezni a szerinte legalapvetőbb két vonásdimenzió hátterében. Ezek azonban nem egyeznek meg azzal, amit Eysenck talált.
Gray szerint a két legalapvetőbb idegrendszeri funkciócsoport: a viselkedéses megközelítő rendszer, és a viselkedéses gátló rendszer, a két alapvető vonás- dimenzió pedig: az impulzivitás és a szorongás. Gray modellje azt sugallja, hogy legfontosabb tulajdonságaink alakulásában annak van döntő szerepe, hogy mennyire érzékenyek (fogékonyak) a kilátásba helyezett jutalmak és büntetések kezeléséért felelős idegrendszeri folyamataink.
Eysenck és Gray vizsgálataiból kiderül, hogy a szerzőket egyformán érdekli a személyiség lelki (viselkedéses és élmény-) szintje, valamint a pszichés jelenségek hátterében lévő (azok alapját adó) biológiai folyamatok szintje. Ők is elfogadják azt a sok más szerző által képviselt álláspontot, hogy az emberi tulajdonságok sajátos csoportokba rendeződve jelennek meg gyakorlatilag mindenkinél.
Gray
A személyiség idegrendszeri működésre épülő általános modelljét a későbbiekben J. Gray (1970-től) fejlesztette tovább.
Gray szerint a viselkedést az agyrendszer két működési egysége irányítja, melyek közül az egyik a megközelítő -, a másik pedig az elkerülő viselkedésért felelős.
Gray elmélete
A kétféle agyi rendszer működés
n A különböző személyiségek mögött kétféle agyi rendszer műkődését feltételezhetjük:
n Viselkedéses megközelítő rendszer (BAS) – arra serkenti a személyt, hogy a kívánatos (jutalmazó) ingerek fele mozduljon el ==> alapvető érzelem a remény és öröm. A viselkedéses megközelítő/aktiváló (GO) rendszer (BAS = Behavioral Approach/Activation System) izgalma pozitív megerősítések esetén a remény és öröm érzéseit hozzák létre a szubjektív élmény szintjén. A rendszer arra serkenti a személyt, hogy a kívánatos, jutalmazó ingerek felé közelítsen.
n Viselkedéses elkerülő rendszer (BIS) – a személyt az elkerülő viselkedésre ösztönzi ==> alapvető érzelem a szorongás. A szorongásélmény kialakulása az agyban a viselkedést gátló (STOP) rendszer (BIS = Behavioral Inhibition System) működéséhez köthető. Ez a rendszer meggátolja a személyt abban, hogy a célok felé mozduljon. Különösen a büntetés jelzőingereire érzékeny, aktivitása esetén a személy elkerülő vagy gátlási magatartást mutat.
n Azok a személyek, akiknél a megközelítőrendszer az aktívabb, fogékonyak a jutalomra ==> impulzivitás (a jutalom jelzéseire való érzékenység dimenziója)
n Azok a személyek, akiknél a elkerülő, gátlórendszer az aktívabb, fogékonyak a büntetésre ==> szorongáshajlam (a büntetés jelzéseire való érzékenység dimenziója
A „Harcolj vagy menekülj” rendszer
n A megközelítő és elkerülő viselkedés hátterét képező agyi struktúrák és működésmódok leírása mellett Gray megemlít egy harmadik idegrendszeri struktúrát is: ez a „harcolj vagy menekülj” rendszer (F/FLS = Fight/Flight System)
n a büntetés vagy fájdalom tényleges helyzeteiben szervezi a válaszreakciót
n A „harcolj vagy menekülj rendszer” aktivitásakor a düh vagy harag érzelmeinek kíséretében kiváltódó nem kondicionált védekező agresszív vagy menekülő viselkedések figyelhetőek meg.
Forrás:
szpszi_eloadas04_2008.ppt
Charles S. Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris kiadó, Budapest, 2006, 159, 175, 176, 178, 179 old.
Oláh Attila: A pszichológia alapjai -jegyzet
Következtetések szándékra, vélekedésre és vágyra
jún 9th
Általános pszichológia, 42. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Tóth Judit
forrás: http://www.matud.iif.hu/05nov/06.html
A mentalisztikus hozzáállás: (mások szándékos cselekvéseinek magyarázata és előrejelzése) a gyakorlati gondolkodásban háromféle mentális állapot: a vélekedések, vágyak és szándékok egymáshoz való viszonyából indul ki.
Szisztematikusan állítunk elő következtetéseket és jóslatokat: ha a mentalisztikus cselekvésértelmezések három eleme közül bármely kettőről információval rendelkezünk, következtetni tudunk arra (és be tudjuk jósolni), mi kell hogy legyen a harmadik elem. A háromféle következtetés szemléltetéséhez tekintsünk három példát:
A.) Szándékra való következtetés: Kovács néni és az idős, vak Józsi bácsi egy házban laktak. Az ebédlőben nagy étkezőasztal állt, és Józsi bácsi megtanulta, hogy a konyhába menet megkerülje az asztalt. Egy nap Kovács néni elvitette az asztalt javításra, de erről elfelejtett szólni Józsi bácsinak. Másnap reggel látta, hogy a vak Józsi bácsi belép az ebédlőbe, és bejelenti, hogy a konyhába akar menni a gyógyszeréért. A mentalisztikus hozzáállással élve Kovács néni következtetés útján azt a téves vélekedést tulajdonította Józsi bácsinak, hogy az asztal még mindig a szobában van, és akadályt képez a konyhába vezető útján. Így, mivel ismerte Józsi bácsi vágyát (a konyhába akart jutni), és (téves) vélekedését a helyzet fizikai korlátairól (az asztal elállja az útját), következtetni tudott a bácsi azon szándékára, hogy a hiányzó asztalt megkerülje, és így valósítsa meg azt a vágyott célját, hogy a konyhában legyen.
A célirányos cselekvés megvalósítására szolgáló terv értelmezhető és bejósolható.
B.) Következtetés vélekedésekre: Az asszisztensem, Mari általában a közeli Margit hídon sétál át a Duna innenső oldalára munkába jövet. Ma viszont kerékpárral érkezett az ellenkező irányból, ami arra utalt, hogy a hosszabb úton, az Árpád hídon jött át. Ismerve vágyát (időben akar érkezni a munkahelyére), és látva a cselekvést (a hosszabb úton, biciklivel jött), arra következtetek, hogy valószínűleg úgy véli, a Margit híd le van zárva. Így egy olyan releváns helyzeti korlátra vonatkozó vélekedést tulajdonítok neki, amely megmagyarázná azt a szándékát, hogy a vágyott cél (időben érkezzen a munkahelyére) eléréséhez rendelkezésére álló legésszerűbb eszközként a hosszabb utat válassza, és ezzel indokoltnak látom, hogy ésszerű célirányos cselekvésként a hosszabb – és rendes körülmények között kevésbé hatékony – útvonalat választotta.
C.) Következtetés vágyakra: Képzeljük el, hogy azt álmodjuk, Zsiga barátunk vacsorát főz. Látjuk, hogy áll a lábosban rotyogó ragu előtt, majd a konyhaasztalon álló üres pohárra tekint. Azután elkezdi kihúzni egy palack bor dugóját. Ezen a ponton azonban felébredünk. Az álom foszlányait felidézve, a mentalisztikus hozzáállással talán ez a kérdés fogalmazódik meg bennünk: Vajon milyen vágyat szándékozott Zsiga kielégíteni, amikor kinyitotta a palackot? Azután felidézzük, ahogy figyelme az üres pohárra terelődött, és ezért azt a vágyat tulajdonítjuk Zsigának, hogy főzés közben egy kis bort szeretett volna inni. Ez a vágy egyértelműen indokolná szándékát, hogy kinyissa a palackot: ez a cselekedet ugyanis ésszerű, tehát indokolt eszköznek látszik annak a célnak a megvalósításában, hogy bort igyon. Feltéve, hogy Zsiga valóban arra vágyott, hogy bort igyon, ésszerűnek tűnik az a jóslat is, hogy miután kinyitotta a palackot, tölteni fog a borból az üres pohárba, majd inni fog belőle. Vegyük észre, hogy ennek a vágynak a tartalmát annak a helyzeti kontextusnak az információs vonatkozása mentén határoztuk meg, melyben Zsiga kivitelezte szándékát, hogy kinyissa a palackot: a releváns információ pedig az volt, hogy az előtte álló pohár üres. Képzeljük el, hogy ehelyett álmunkban a pohár félig tele van sörrel, amit Zsiga vacsorafőzés közben iszogat. E helyzeti megszorításnak következtében Zsiga szándékát, hogy kinyissa a palackot, más tartalommal bíró vágy tulajdonításával indokolnánk, és elérni kívánt célját úgy határoznánk meg, hogy bort akar önteni a raguhoz. Ebben az esetben ésszerű lenne azt jósolni, hogy a raguval teli fazékba, és nem a sörrel félig teli pohárba fog tölteni a borból.
Egy mentalisztikus cselekvésmagyarázat akkor és csak akkor jól formált, ha a cselekvés (melyet a cselekvőnek tulajdonított szándék reprezentál) ésszerű módon valósítja meg a célállapotot (melyet a cselekvőnek tulajdonított vágy reprezentál) az adott helyzeti korlátok között (melyeket a cselekvőnek tulajdonított vélekedések reprezentálnak).
Tudatelméletek empirikus kutatása
jún 9th
Általános pszichológia, 43. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Tóth Judit
A 19. század végén, 20. század elején, amikor az introspekciót elfogadott vizsgálati módszernek tekintették, a tudat a pszichológia központi fogalma volt. A korai kísérleti pszichológusok vagy a tudat elemeit (Wundt és Titchener) vagy a tudat funkcióját (William James) igyekeztek megérteni. A behaviorizmus az egyes szám 3. személyű, tudományos, objektív nézőpont kedvéért vetette el a tudat vizsgálatát.
Az 1950-es 60-as években, a társadalmi mozgalmak kikövetelték a tudat-tágító élmények és a módosult tudatállapotok (hipnózis, meditáció, stb.) empirikus vizsgálatát. Az egyre inkább kognitívvá váló pszichológia új elméleti és módszertani hátterével új, az élményt a viselkedéssel együttesen vizsgáló módszereket kínált fel és így a tudat ismét a pszichológia tárgyává vált. A 2000-es években a kognitív és affektív idegtudomány térhódítása nyomán egyre több ismeretet szereztünk a tudatos élmény neurális hátteréről, s ezzel egyre inkább sikerül az egyes szám 1. és 3. személyű, szubjektív és objektív nézőpontok és adatok összekapcsolása. (Oláh Attila)
A modern tudat-tudattalan felfogást megalapozó empirikus bizonyítékok
* Hasítottagy-kísérletek (Roger Sperry)
Az agyféltekék funkcionális specializaciójával kapcsolatos felfedezéseiért Nobel-díjat kapott. Sperry a tudatot az agykutatás első számú problemájának tartotta. Tudatelméletet két alapvető meggondolásra építette:
1) Az agy a működése folyamán bizonyos emergens (kibontakozó), holisztikus természetű jelenségeket hoz létre, amelyek „különbözőek és mások”, többet jelentenek, mint azoknak a neurofizikai-kémiai eseményeknek az összege, amelyekből e jelenségek felépülnek, továbbá nem redukálhatok neurális történésekre.
2) A tudat mint belső szubjektív tapasztalat és élmény felső szintű kauzális, oksági szerepet játszik az agyműködésben. Tehát a tudat az agyműködés emergens (kibontakozó) tulajdonsága. Sperry állításait azzal a végkicsengéssel zárja, hogy a tudat anyagot mozgat az agyban (sylabus).
*Neuropszichológiai betegek vizsgálatából nyert bizonyítékok
A látókéreg részleges sérülései a vizuális észlelés sajátos zavarát, az ún. vaklátást idézik elő. Ez azzal jár, hogy a beteg a látómező bizonyos részeiben nem észleli tudatosan az ingereket,, felszólításra mégis képes a tárgy felé nyúlni, megmutatni a számára „láthatatlan” tárgyat, sőt bizonyos egyszerű megkülönböztetéseket is tud tenni a tárgy színére vagy csíkozására vonatkozóan (Weiskrantz, 1986, 1990). Hasonló jelenségeket a tapintás területén is megfigyeltek: a betegek ki tudják találni, hol érintették meg őket testüknek azon a területén, amelyen egyébként teljesen érzéketlenek.
A prozopagnóziás betegek, akik – bár képesek arcokat észlelni – tudatosan nem ismerik fel szeretteik arcát sem, jellegzetes vegetatív válaszmintázatokat mutatnak az arcokra. Ez azt jelzi, hogy valamilyen – a tudatosság számára nem elérhető szinten – mégis megtörténik a megkülönböztetés.
A vizuális neglect jelenségekor a betegek a jobb oldali parietális lebeny sérülése következtében figyelmen kívül hagyják látóterük bal felét, például nekimennek a bal oldalon lévő tárgyaknak. Megfelelő eljárással azonban mégis kimutatható, hogy azért hatnak rájuk a bal látótérben lévő dolgok. Egy kísérletben például két egyforma házról készült rajzot mutattak a betegeknek, azzal a különbséggel, hogy az egyik rajz bal szélén lángok csaptak ki a házból, mintha kigyulladt volna. A betegek, bár nem tudtak számot adni a két rajz közti különbségről, mégis általában a nem égő házat választották, ha választaniuk kellett (Marshall és Halligan, 1998).
Frontális sérülés esetén sajátos disszociációt élhetnek át a betegek: úgy érzik, mintha a kezük nem tartozna hozzájuk. Az ilyen idegen kéz szindrómában (vagy „anarchisztikus kéz” szindrómában) szenvedő beteg sokszor ki akarja dobni a kezét az ágyából, vagy elveszti a kontrollt a keze felett, ami akaratán kívül ide-oda nyúlkál, és megragad különböző dolgokat (Della Sala, Marchetti és Spinnler, 1994).
A küszöb alatti észlelés (szubliminális percepció) azt a lehetőséget jelenti, hogy egyes ingerek, amelyek túl gyengék ahhoz, hogy tudatosan észlelhetők legyenek, mégis befolyást gyakorolhatnak a perceptuális és kognitív folyamatokra, valamint a viselkedésre (Oláh Attila)
Ez a számtalan különféle jelenség, amelyeket ma már alaposan feltártak, azt jelzi, hogy a világot korántsem egy az egyben képezzük le észlelésünkben, az információkat tudatosság nélkül is feldolgozzuk, sőt a normális tudatos folyamatok torzíthatják az információ feldolgozást. (Baddeley könyv 517 oldal)
A feldolgozási szintek elmélete
jún 8th
Általános pszichológia, 29. tétel, pszichológia távoktatás
F.R. által kidolgozva
Feldolgozás és struktúra
Craik és Lockhart (1972) elméletüket az általuk strukturálisnak nevezett emlékezetelméletek – mint pl. az Atkinson-Shriffin modell – alternatívájaként mutatták be. Azt vetették fel, hogy az emlékezet strukturális felfogása helyett hasznosabb lenne azokra a feldolgozási folyamatokra koncentrálni, amelyek hozzájárulnak az emlékezéshez. Elképzelésük szerint az, amit felidézünk, nem maga az elem, amit addig tároltunk vhol, hanem a feldolgozási folyamatnak vmiféle utóhatása, melyből következtethetünk a feldolgozott elemre. A feldolgozás a felszínestől halad a mélyebb és bonyolultabb felé. A felszínes feldolgozás gyengén felidézhető, a mélyebb feldolgozás pedig tartósabb emléknyomokhoz vezet. Nem utasítják el a rövid és hosszú távú emlékezet létezését, csupán azt állítják, hogy magát a kódolást kell elsődlegesnek tekinteni.
Az ismétlés két fajtája
Craik és Lockhart is feltételezik, hogy létezik egy rövid idejű avagy elsődleges emlékezet (PM), amely elkülöníthető a LTM-től. A PM legfőbb szerepe a feldolgozás, melyben kiemelt szerepe van a fenntartó és az elaboratív ismétlésnek. A fenntartó ismétlés csupán megtartja az információt, anélkül, hogy azt egy mélyebb szintre lefordítaná. Az a feladata, hogy egy rövid időre megakadályozza a felejtést és nem az, hogy hosszú távú tanuláshoz vezessen. A hosszú távú tanulás az elaboratív ismétlésen múlik, ebben a folyamatban kerül mélyebb szintű kódolásra az elem.
Kísérlet (Craik és Tulving 1975): a ksz-ek össze nem függő szavakból álló listát kaptak. Minden szón a köv. 3 művelet egyikét kellett elvégezni (1. feladat):
- eldönteni, hogy a szót kis vagy nagy betűvel írták (ez felszínes kódolást igényel)
- eldönteni, hogy a szó rímel-e bizonyos szavakkal (ez közepes szintű fonológiai kódolást igényel)
- eldönteni, hogy a szó behelyezhető-e egy bizonyos mondatba (ez mély szemantikai kódolást igényel)
A ksz-ek nem tudták, hogy később az emlékezetüket fogják tesztelni, azaz a véletlen tanulást vizsgálták. Ezután a ksz-eknek egy hosszú listán szereplő szavakról kellett eldönteni, hogy szerepeltek-e már a kísérletben (2. feladat).
Eredmények: a legfelszínesebb kódolás (kisbetű, nagybetű) eredményezte a leggyengébb felidézési arányt, közepes arányt a fonológiai (rímelés), a legjobbat pedig a szemantikai. Az igen választ kiváltó szavakra jobban emlékeztek, mint a nem választ kiváltókra.
Kritika
- Amennyiben a feldolgozás mélysége hasznos és mérhető szempont, akkor szükséges olyan mérőeszköz, amellyel mérni tudjuk. Olyan általánosan elfogadott módszer még nem született, mellyel a feldolgozás mélységét független tényezőként mérni lehetne.
- Craik és Lockhart feltételezik, hogy az észlelésben elkülönült szakaszok sorozata létezik, azaz pl. az olvasáskor először a vizuális észlelés történik, majd a fonológiai, végül a szemantikai. Az olvasással kapcsolatos kutatások azonban ennek ellentmondanak, a szakaszok párhuzamosan is futhatnak, ill. a sorrendjük is lehet más.
- Túlkódolás: Craik és Tulving 1975: nem valószínű, hogy ha vki elolvas egy szót, ne lenne tudatában a jelentésének, még akkor is, ha pl. csak fonológiai kódolás a feladat.
- A transzfernek megfelelő feldolgozás: Bransford és mtsai: a feldolgozási szintek elmélete csak a kódolásra koncentrál és figyelmen kívül hagyja a megfelelő előhívási feltételek szerepét. Egy anyag kódolásának optimális módja függ attól, hogy várhatóan hogyan kell majd előhívni. Kísérlet: hasonló mint az előző, csak a 2. feladatban olyan is volt, hogy az adott szó rímel-e az 1. feladatban szerepelt szavak vmelyikére. Itt a jobb felidézési teljesítményt a fonetikai kódolás (rímeléses) adta.
- Alkalmazások: sajnos nem hozták meg a várt sikert. Reményteljes területnek tűnt eleinte pl. az idősek emlékezeti zavarainak vizsgálata vagy az amnéziás betegek vizsgálata.
További kutatások
- Kompatibilitás: az eredeti kísérletben a ksz-ek az igen választ kiváltó szavakra jobban emlékeztek, mint a nem választ kiváltókra. Craik és Tulving szerint ez azzal magyarázható, hogy igen válasz esetén jobban összeegyeztethető, kompatibilisebb a kérdés és a válasz és ez megnöveli a felidézés valószínűségét.
- Elaboráció: az eredeti kísérletben volt olyan művelet, hogy el kellett dönteni, hogy a szó behelyezhető-e egy bizonyos mondatba. A felismerési feladatban (1. feladat) jól látható volt az a tendencia, hogy a kidolgozottabb mondatok esetén jobb teljesítmény született, s ez a hatás – igaz, sokkal kisebb mértékben – a felidézési feladatban (2. feladat) is jelentkezett. Craik és Tulving: nem pusztán a szemantikai kódolás megléte vagy hiánya döntő tényező, hanem a kódolás gazdagsága, kidolgozottsága is.
Vajon kétféle ismétlés létezik?
Valóban csak akkor jöhet létre hosszú távú tanulás, ha az információk mélyeb szinten kódolódnak? Nem: a fenntartó ismétlés szintén jobb emlékezeti megtartást eredményez. (pl. Mechanic kísérlete 1964)
Craik és Lockhart elmélete 2 fontos elvet ragadott meg:
- Mélyebb és bonyolultabb szemantikai feldolgozás ált. jobb tanulást eredményez.
- Az aktív ismétlésnek két fő jellegzetessége lehet:
- az információ fenntartása rövid időn át
- az új információ beágyazása a meglévők közé: ez nagyobb mértékben segíti elő a tanulást.
Ezen elvek mentén számos további kutatás indult el. Pl.:
Miben segít a szemantikai kódolás?
Ha a kódolás többféle, gazdagabb emléknyomokat hagy maga után, nagyobb az esélye, hogy a későbbi aktuális feldolgozás kellően aktiválja az emléknyomokat. Tehát több megkülönböztető jegy kódolása segíteni fogja a felismerést. Továbbá mélyebb szintű szemantikai kódolás során több megkülönböztető jegyet lehet kódolni.
A mély szemantikai, elaboratív kódolás tehát azáltal javítja az emlékezeti teljesítményt, hogy olyan emléknyomokathoz létre, melyek jól megkülönböztethetők más emléknyomoktól, szemben a felszínesen, kevésbé kidolgozottan kódolt elemekkel, melyeknek emléknyomai kevésbé lesznek megkülönböztethetők.
A felidézéshez 2 folyamat szükséges: hozzá kell férni a felidézendő elemhez és meg kell különböztetni más hasonló elemektől. A hasonlóság megkönnyíti a hozzáférést, viszont megnehezíti a megkülönböztetést. A hasonlóság hatása tehát bizonytalan.
Számos kutatás támasztja ezeket az eredményeket alá.
Forrás: Baddeley könyv
Baddeley Munkamemória-modellje
jún 4th
Általános pszichológia, 28. tétel, pszichológia távoktatás
Henter Gábor által kidolgozva
Baddeley es Hitch (1974)
Szerintuk a RTT-at munkamemoriakent kell felfogni, mely fontos feladatokat tolt be az informaciofeldolgozasi feladatokban: a beszedmegertesben, a szamolasban, a tanulasban. Ha valamilyen masodlagos feladattal terheljuk meg a RTT-at, a megertes, a szamolas a tanulas, vagy a gondolkodas igenyeire keves kapacitas marad es a feladatban a teljesitmeny romlasa kovetkezik be. Olyan feladatokkal ellenőriztek, mialatt a a kiserleti szemelyeink olyan feladatokat vegeznak, ami kimeriti a munkamemoria-kapacitasat, kozben parhuzamosan egy masik- tanulasi, kovetkeztetesi, megertesi- feladatot is vegezniuk, melyről feltetelezhető,hogy a munkamemoria műkodesen alapul. Ha ez a feltevesuk helytallo, akkor a parhuzamosan vegzett RTT-feladat varhatoan dramai teljesitmenycsokkenest fog okozni. a modellben egy kontrollallo figyelmi renszer ellenőrzi es koordonalja nehany periferikus alrandszer műkodeset. A figyelmi ellenőrző rendszert központi végrehajtónak neveztek el. Es meg ket alrrendszerre bontjak a memoriat a fonológiai, vagy artikulációs hurokra, a téri vizuális vázlattömbre.
- I. A fonologiai (artikulacios) hurok :
A modellnek ez a legalaposabban viysgalt komponense, a nyelvelsajatitas motorja. Ket komponense van: a fonológiai tár, amely a beszed alapu informacio megtarteseval foglalkozik, a masik az artikulációs konrtollfolyamat, amely a belső beszeden alapul. A fonologiai tar emleknyomai masfel-ket masodperc alatt elhalvanyulnak, es előhivhatatlanna valnak. Az artikulacios kontrollfolyamatok segitsegevel azonban frissiteni tudjuk ezeket, a folyamatok ugyanis kiolvassak es visszataplaljak az informaciot a fonologiai tarba, ez all a hangtalan ismetelgetes folyamataban. ·
- Fonologiai hasonlosagi hatas:
Conrad nevehez fűződik, es azt jelenti, hogy a szerialis felidezes karosodik, ha a megjegyzendő elemek hangzasukban, vagy artikulaciojukban hasonlitanak egymashoz. Pl konnyebb megjegyezni a PGVTCD mint a RHXKWY. tehat a hasonlo elemek hasonlo koddal rendelkeznek. A hasonlo emleknyomokat nehezebb megkulonboztetni, ez pedig rosszabb felidezesi teljesitmenyhez fog vezetni. Ez a hatas annak kovetkezmenye, hogy a fonologiai tar a fonologiai kodon alapul, a hasonlo elemek osszetaveszthető kodokat eredmenyeznek, ami rontja a teljesitmenyt. Megakadalyozza a vizualis anyag atkodolasat, de erintetlenul hagyja a az auditorikus anyagot. Kozponti vegrehajto
- Nem figyelt beszed hatasa:
A kiserleti szemelyek vizualisan ebmutatott szamokat kellett megjegyezzenek, mikozben ertelmetlen szavakat hallottak, ami ugyanazokbol a fonemakbol epultek fel pl. egy-nek megfelelt a regy szo, a negynek a begy szo, vagy olyan szavakat amelyek fonologiailag eltertek pl. repa, boldog..A szamok eseteben rosszabb volt a teljesitmeny mint az elterő szavak hangzasa eseten. Amennyiben a nem figyelt beszednek jelentese van es ezzel valamilyen szinten elvonja a szemely figyelmet, akkor leromlik a megertes, vagy a szovegmegjegyzes (zaj, vagy zenevel valo tanulas, fontos a zaj minosegi jellemzői. Ez a hatas annak kovetkezmenye, hogy a kimondott szavak elkerulhetetlenul hozzafernek a fonologiai tarhoz, es megzavarjak a kiserleti anyag megartasat.
- Szohosszusagu hatas:
A hosszabb szavakbol allo lista eseten nehezebb a beveses . A szemely emlekezeti terjedelme osszefugg azzal is, hogy mennyire gyorsan beszel. A szerzők feltetelezese szerint a hangos, es hangtalan ismetles soran motoros beszedprogramok felallitasa es lefutasa zajlik, aminek időbeli terjedelme van, ez szerint minnel hosszabb egy szo, annal tovabb tart a program lefutasa. Ha a hangtalan ismetlesnek az a funkcioja, hogy felfrissitse a fonologiai tarban levő emlekek elhalvanyulo emleknyomait, akkor minnel gyorsabban tortenik a frissites , annal tobb elem marad meg es annal hosszabb lesz az emlekezeti terjedelem.
- Artikulacios elnyomas:
A belső beszedhez nem szukseges nyilt artikulacio, megis a fonologiai hurok műkodeset megzavarja, ha hangosan vagy hangtalanul ertelmes, vagy ertelmetlen szavakat kell ismetelni. pl. bla bla bla, dupla dupla dupla… Ha a megjegzzendő anyagot vizualisan mutatjak be akkor az artikulacios elnyomas eltunteti a nem figyelt beszed hatasat, es a fonologiai hasonlosagi hatast is. az előbbi eseteben azert, mert az artikulacios elnyomas megakadalyozza a kiserleti szemelyt abban, hogy a hangtalan ismetelkgetes segitsegevel fonologigi kodban rogzitse az anyagot. az utobbi eseteben azert, mert az artikulacios elnyomas megakadalyozza a vizualis anyagnak a fonologiai kodda alakitasat, ami aztan a fonologiai tarban rogződne. auditoros bemutatasnal azonban a fonologiai hatas megmarad. Az artikulacios elnyomas mind autitorikusan mind vizualisan bemutatott anyagnal eltunteti a szohosszusagi hatast, mivel a szohosszusagi hatas az artikulacios kontrollfolyamat műkodesetől fugg.
Egyeni kulonbsegek es a nyelvelsajatitas:
Gthercole es Baddeley nyelvi zavarokkal kuszkodu gyerekeket vizsgalva jutottak ra arra, hogy a nem-szoismetlesi feladatnal muatatott teljesitmeny kapcsolatban alla szokincs fejlődesevel. Az uj szavak elsajatitasa soran a fonologiai hurok az a rendszer, amely ideiglenesen addig tartja fenn az uj szo fonologiai reprezentaciojat, mig a szoval kapcsolatos tartos emleknyom ki nem epul. azok a gyerekek akiknek a verbalis munkamemoria műkodese csokkent kepessegű, nehezebben sajatitjak el anyanyelvuk szavait. A fonologiai hurok kapacitasan megfigyelhető egyeni kulonbsegek kesőbb erőteljesen befolyesoljak az idegen nyelvek elsajatitasanak utemet. Eredmenyuk: azok a gyerekek, akik hosszabb szavakat tudnak megismetelni a nemuszoismetlesi tetben sokkal jobban es hamarabb tanuljak meg a kulonfele jatekallatok ujszerű nevet. Az idegen szavak elsajatitasaban a fonologiai hurok aktivan kozreműkodnek, de a mar elsajatitott szavak megjegyzeseban nem.
II. Teri vizualis vazlattomb:
A teri-vizualis kepzeleti kepek letrehozasaert es manipulaciojaert felelős. Baddeley Brooks (1967) kiserletere tamaszkodott, akinmek a kiserleteben a kiserleti szemelyek egy varbalisan vagy vizualis kepzeleti formaban kellett kodolniuk a kiserleti anyagot.
A szemelyeknek egy 4*4-es matrixot mutattak, amelyben az egyik negyzetet kijeloltek kiindulopontnak, es ilyen mondatokat kellett megismetelniuk:
„a kovetkező negyzetben jobbra tegyen 1-est,
A kovetkező negyzetben felfele tegyen 3-ast…stb„ ezek voltak a teri mondatok, ugyanakkor
voltak ertelmetlen mondatok is:
„A kovetkező gyors negyzetben tegyen 2-est, A kovetkező jo negyzetben tegyen 3-ast…..stb” ezzel raszoritotta a vizsgalati szemelyeket a verbalis ismetlesre.
A kiserleti szemelyek atlagosan 8 mondatot tudtak felidezni a teri feltetelnel, de csak 6-ot a verbalis feltetelnel. a teri feltetelnel az auditorikus, mig a verbalis feltetelnel a vizualis bemutatas vezetett jobb eredmenyre. tehat a k.sz-ek a teri mondatokat a kepzelet segitsegevel jegyeztek meg, a nem teri mondatok megjegyzese varbaelis kodon alapul. Baddeley ezt a kiserletet usszevonta egy „fenysugar es az inga” nevezetű kiserlettel, amben a k.sz. egy homalyosan megvilagitott szobaban ult bekotott szemmel, előtte egy inga logott. Egy ellemlampa volt a kezeben, megmutattak neki, hogy ahogy az inga log a levegőben ő a lampa fenyevel kell kovesse azt, amikor eltalalja az ingat a fennyel, egy hang jelzi azt.
Tehat: erős a teri komponens, es hianyzik a vizualis ingerles.
Eredmenyek szerint a teri matrixfeladatot az ingakovetes zavarta meg, ez arra utal, hogy a Brooks-feladatban nyujtott teljesitmenyert felelős kepzeleti rendszer inkabb a teri lokalizacion alapul, es nem olyan vizualis folyamatokon, mint a fenyesseg megitelese. (A megértés végett több kisérlet leirása talalható a Baddeley: Emlékezet-ben)
A teri-vizualis vázlattömb egy elkulőnulő rendszer, amely a képzeleti képek letrehozasaban es manipulaciojaban jatszik szerepet . Kimutattak, hogy a rendszernek jelentősege van a kepzeleti mnemotechnikak alkalmazasaban de nem felelős jobban az elkepzelhető szavak jobb felidezhetősegeert. Tovabbi eredmenyek azt mutatjak, hogy a kepzeletnek elkulonulő, de egymassal kapcsolatban álló téri, és vizuális komponensei vannak, es ezek különböző idegrendszeri lokalizacioval rendellkeznek.
III. Kozponti vegrehajto:
A munkamemoria kontrollalo komponense, ugy műkodik, mint egy figyelmi rendszer, nem pedig ugy mint egy emlekezeti tar.
A szerzők Norman es Shallice figyelemkontroll modelljet probaltak magyarazokeretkent hasznalni a munkamemoria kozponti vegrehajtojanak mőkodesere.
A modell: kozpontjaban a viselkedes szabalyozasa all. Abbol a feltevesből indul ki, hogy az eppen aaktualis cselekvesek kontrollja ket egymastol fuggetlen utvonalon valusulhat meg, pl, tanult kessegek eseteben, mint az autovezetes, amikor elgondolkodik a sofor valamin, es azon veszi eszre magat hogy az elmult 1km-en nem emlekszik semmire ami az utvonalat illeti, de sikeresen haladott.
Tehat:
Az automatikusan vegzett szinte semmilyen zavart nem okoznak mas, parhuzamosan vegzett aktivitasban. De van amikor ezek zavarhatjak egymast, es akkor szukseg van egyiket előnyben reszesiteni.
Pl.: vezetes kozben beszelunk, de tanacsos elhallgatni, ha a jardárol éppen elénk ugrik egy gyalogos
– a nyilban vegződő vonalak aktivalo bemenetet jelentenek , az athuzott vonalak, a tervek versengesensk gatlo funkcioi, az effektorrendszerben a celiranyos feldolgozasi egysegek vesznek reszt.
Baddeley a random betűelőallitasi feladatot vegeztette el a kiserleti alanyokkal: betűsorozatokat kell prodokalniuk, a feladattal kapcsolatban azonban mar van egy sztereotipikus mintazatuk, tehat, ha feltetelezzuk, hogy a RTM memoria kapacitasa korlatozott, akkor minnel gyorsabban kell a betűket előallitani, annal nehezebb elkerulni a mar kialakitott sztereotipiak dominanciajat. Tehat a rutinműkodesek rutin szelekcioja decentralizalt, a nem rutin műkodesek kivalasztasa minősegileg mas, es egy ellenőrző rendszert foglal magaba.
A munkamemoria szerepet a folyekony olvasasban Daneman es Carpenter munkamemoria terjedelmet merő eljarasa szerint, a nagyobb munkamemoria kapacitassal rendellkező egyenek jobban megertik az olvasott szoveget, es helyesebben vonnak le ebből kovetkezteteseket, es jobban integraljak az egymes utan kovetkező mondatokbol szarmazo informaciokat.
Ertekeles, kritikak:
– az agyserült betegek altali vizsgalat kimutatta, hogy a modell eredeti valtozata tulsagosan leegyszerűsitett volt
– nagyon kevesse sikerult a kozponti vegrehajto szerepet tisztazni, senki sem tudta meg megmerni, a korlatozott kapacitasat, műkodese is homalyben maradt
Az emlékezet struktúrája és folyamatai, formái
jún 4th
Általános pszichológia, 24., 25., 26. tétel, pszichológia távoktatás
24. A szenzoros emlékezet; 25. A rövidtávú memória; 26. A hosszú távú memória szerveződései
24.-26. Az emlékezet struktúrája és folyamatai, formái
Henter Gábor által kidolgozva
- 1. Osztalyozasa
Az emlekezesnek haromfele osztalyozasa van:
1. szakaszai alapjan: kodolas, tarolas, előhivas
2. időtartam szerint: rovid es hosszutavu memoria
3. tartalma szerint: explicit es inplicit.
2. Az emlékezés szakaszai:
1. kódolás: az informacio atalakitasat jelenit, olyan kodba vagy reprezentacioba, melyet a memoria elfogad,
2. tárolás: a kodolt informacio megtartasa es elhelyezese,
3. előhivás: a taroltt informacio előhivasa, visszanyerese a memoriabol.
_ a felejtes barmely szakaszban megtortenhet
_ ez a harom szakasz a kulonboző tartamu memoria eseten maskepen mukodik.
3. Az emlékezet tároló modellje:
A korabbi kettaras emlekezetet egy aromtaras elmelet valtotta fel:
_ szenzoros tar
_ rovidtavu tar
_hosszutavu tar.
o Szenzoros tár: _
ikonikus (vizualis)
echonikus (hallasi)
Ez a tar kb. 1 mp tartamu, kapacitasa joval nagyobb mint a rovidtavu memoriae. Mukodese az erzekszervekhez kotott, tehat modalitasspecifikus. Az erzekszervek altal felvett teljes informaciomennyiseget kepes tarolni. Elősegiti a lenyeges vonasok kivalasztasat a tovabbi feldolgozasra.
a.) ikonikus (Sperling): az informaciot nyers, nem ertelmezett formaban tartalmazza,
b.) echoikus (Treisman): kevesse feldolgozott hallasi bemeneteket tartalmaz.
- Rövidtávú tár (RTM):
Ide az kerul be amire figyelunk. Nehanyszor 10 mp. tarolja az informaciot. Kapacitasa Miller szerint 7+_-2 egyseg, tomb. Itt az informaciot vagy abban az egysegben taroljuk, amelyben kaptuk, vagy tombositjuk (mas egysegekke alakitjuk a HTM informacioinak segitsegevel). Tehat korlatozott kapacitasu, de befogadokepessege nő, ha az elszigetelt ingereket negyobb, ertelmesebb tombokbe egyesitjuk. · kodolas: fonologiai kodolas, mely ket fele: akusztikus kod ( ismetles altal marad meg) es vizualis kod (hammar elhalvanyul, vagy akusztikussa alakul) · tarolas: a RTMban 7+_-2tombot tudunk tarolni, par masodpercig, mert hammar elhalvanyul, vagy az uj informacio kiszoritja őket (a felejtes oka az interferencia, mely lehet pro es retroaktiv, valamint a figyelemeltereles) · előhivas: ahogyan nő a tetelek szama, ugy csokken az előhivas sebessege (keresesi es aktivacios fogyamatok eredmenyekeppen).
Atkinson es Schiffrin szerint a RTM a HTM előszobaja, itt tarolodik az informacio, mig at nem kodolodik a HTMba. Baddeley es Hich azt javasoltak, hogy a RTM fogalmat fell kell valtani a munkamemoria fogalmaval.
A munkamemoria hozzaferest bisztosit a tudat szamara, az elterő reprezentaciokhoz
_ fenntartja es manipulaja az informaciot a kognitiv feladathelyzetben
_ fuggetlen informaciokat hoz interakcioba.
A munkamemoria harom reszből all:
modalitasfuggetlen kozponti vegrehajto,
- artikulacios hurok,
- teri vizualis vazlatfuzet.
- a teri vizualis vazlatfuzet: ismetelgetessel a vizualis anyag megtartasara kepes,
- az artikulacios hurok: fonologiai formaban tarilja a verbalis anyagot. Ket komponense van:~ fonologiai tar a beszed alapu informacio megtartasara, ~ artikulacios kontroll folyamat, mely a belső beszeden alapul.
A fonologiai tar tartalma hammar elhalvanyul, de az artikulacios kontroll folyamat allando frisitessel fenntartja őket.
- a kozponti vegrehajto: kapcsolatot teremt a ket elozővel es a HTM val.
A munkamemorianak fontos szerepe van az informaciofeldolgozasi folyamatokban: beszedmegertes, szamolas, tanulas, problemamegoldas stb.
- Hosszútávú tár (HTM):
A HTM korlatlan kapacitasu es egyesek szerint a benne levő informacio eletunk vegeig megmarad. kodolas: szemantikai kodolas, tehat jelentes alapu.
Minnel melyebb es kidolgozottabb a jelentes, annal tokeletesebb a kodolas (Tulving).
Lehet modalitasspecifikus is: hangok, kepek, izek, illatok emlekenek tarolasa. Amikor ertelmes kepeket kell kodolnunk, de a tetelek kozotti kapcsolat nem ertelmes, az emlekezet valos, vagy mesterseges kapcsolatok kialakitasara torekszik. Ezek a kapcsolatok olyan modon segitik az emlekezest, hogy felidazasi utvonalat teremtenek a tetelek kozott. A kodolas melysege meghatarozza a felidezesi teljesitmenyt. · tarolas: a HTMban a tarolas erdekeben, szukseg van egy konszolidacios időszakra, ez altalaban egy par het az informacio mennyisegetől es nehezsegetől fuggően. Itt informacio vesztes tortenhet, ha valami megzavarja a konszolideciot. · előhivas: előhivasi tampontokra van szukseg. Előhivasi hiba keletkezhet, ha ugyanahoz a tambonthoz kulomboző tetelek kapcsolodnak. Itt a felejtes lehe jelzőinger felejtes, vagy nyonfuggő felejtes.
4. Többszörös emlékezési rendszerek:
Graf es Schachter megkulonboztetett: explicit es inplicit memoriat.
1.) explicit memoria: a deklarativ tudast tartalmazza, tenyeket tarol, melyeket verbalizalni tudunk es tudatosan hozzaferhetuk.
Ket fele van: a.) epizodikus: specifikus, szemelyes esemenyek tenyei, sajatos teri es idői
viszonyaik vannak, es az enhez kapcsolodnak. Ide tartoznak a villanófenyemlékek (elenk es viszonylag allando rogzitese azoknak a korulmenyeknekm melyek erzelni toltetűek, jelentős es kovetkezessel rendelkező esemanyeknek.
b.) szemantikus: a vilagrol alkotott tudassal kapcsolatos informaciokat tartalmazza.
2.) implicit memoria: a proceduralis tudast tartalmazza, keszsegek tarhaza, nem tudjuk verbalizalni es nem tudatos.
5. Őnéletrajzi emlékezet:
Az emlekezet egy sajatos tipusa, sajatos, multbeli esemeny felidezese. Meghatarozott teri es idői ősszetevője van es kotelezően erzelmi szinezettel toltott.
Funkcioja: _ a mindennapi elet iranyitasa
_ problemamegoldas
_ az en meghatarozesa es szabalyozasa
_ tarsas kapcsolatok letrehozasa
_ a viselkedes es a hangulat szabalyozasa, iranyitasa
_ szocialis elet iranyitas
_ masok cselekedeteinek ertelmezese
_ őnbemutatas
Tobb reszből tevodik őssze:
· szemelyes emlekek
· őneletrajzi tenyek
· altalanos szemalyes emlekek
· ensemahoz tartozo emlekek.
6. A sémák:
Az emlekezetben teroljuk. Egy fogalom prototipusa vagy egy osszetettebb esemeny vazlata. Nem csak ismeretek halmaza, hanen az ismeretek rendszerbe szervező szabalya is, tehat a tudast szervező tudas. Nagymertekben elősegiti az alkalmazkodast.
7. Emlékezési zavarok:
_ amnezia (előhivasi zavar): _ posztraumatikus amnezia
_ retrograd amnezia
_ anterograd amnezia
_ korszakov szindroma.
Konyveszet:
1. Atkinson: Pszichológia
2. Baddeley: Az emberi emlékezet
3. Eysenck: Kognitiv pszichológia
4. Kurzus
5. Tavai IV ev kidolgozott tetelei.
Atkinson és Shiffrin memóriamodellje
jún 4th
Általános pszichológia, 27. tétel, pszichológia távoktatás
Henter Gábor által kidolgozva
A 60-as evek egyik legkorvonalazottabb modellje, ami hasonlit a Broadbent(1958) koncepciojahoz, viszont sokkal reszletesebb.
A modell alapfeltetelezese az, hogy a kornyezetből beerkező informaciot előszor az erzekelő tarak (szenzoros regiszterek) fogadjak, az informacio eloszor parhuzamosan egyszerre tobb kulonboző pufferben kerul feldolgozasra. Ezert modalitas specifikusak, minden egyes erzekelő modalitasnak egy kulon tar felel meg (vizualis, auditorikus, haptikus). Az informacio csak rovid ideig marad az erzekelő tarakban, ennek bizonyos resze a figyelem kozeppontjaba kerul es tovabbi feldolgozasra atkerul a korlatozott kapacitasu rovid tavu tarba (RTT, RTM), ami majd kapcsolatba kerul a hosszu tavu tarral (HTT, HTM).
A modellben a RTT dontő szerepet jatszik, nelkule az informacio sem bekerulni nem tudna a HTT-ba sem kikerulni onnan. Szerintuk a RTT a kodolasban is szerepet jatszik, ezt kontrollfolyamatoknak neveztek el (ismetles, kodolas, dontes, előhivasi strategiak). Az ismetles az amit reszletesen targyalnak, vagyis az a mechanizmus, amely fenntartja az informaciot a RTT-ban. Szerintuk minnel tovabb tartozkodik egy elem a rovid tavu tarban, annal nagyobb a valoszinusege, hogy atkerul vagy etmesolodik a hosszu tavu tarba. Vizsgalataikban az egyszerű verbalis ismetlessel foglalkoztak, szabad felidezessel ismeteltettek fennhangon a megtanulando szavakat a kiserleti szemelyekkel.
Tehat: minnel gyakrabban szerepelt egy elem, annal nagyobb volt a valoszinusege, hogy kesobb felideztek (a lista utolso szavat akkor is felideztek, ha kevesebbszer ismeteltek, ami azt jelenti, hogy a recenciahatas azoknak az elemeknek a felidezeset tukrozi, amelyek meg a rovid tavu tarban vannak, mig a lista első szavai mar atkerultek a hosszu tavu tarba). Atkinson es Shifrrin modellje tetőpontja volt a ketkomponensű emlekezeti elmeleteknek, matematikai formaban kifejezett, szamszerű osszefoglalasat adta a kiserleti adatoknak, de sullyos korlatokkal is rendelkezik.
Korlatai:
· Neuropszichologiai bizonyitekok: Shallice es Warrington vizsgalataban olyan betegek vettek reszt, akik ep hosszu tavu memoriaval rendellkeztek, de keptelenek voltak rovid ideig kodolni az informaciot. A modalis modell ertelmeben a leszukult rovid tavu tar kapacitasa, a hosszu tavu tar karosodasat befolyasolna, tehat a betegek mentalis folyamatai karosodast kellene szenvedjen. A valosagban azomban nyoma sem volt az ilyen jellegű karosodasnak. Igy feltevődik a kerdes: a betegek hogyan kepesek hosszu időre kodolni az informaciokat es rovid időre mar nem, amikor a rovid tavu memoria biztositja az informaciokat a hosszu tavu tarnak? …
Igy tehat Shallice es Warrington megcafolja a modell egysegesseget, azt, hogy a RTT es a HTT egyseges modon mukodik.
· Rovid tavu es hosszu tavu tanulas: ebben az esetben cafolat eri Atkinson es Shifrrin azt a feltetelezeset miszerint ahhoz hogy egy elem a hosszu tavu emlekezetbe keruljon, annak a fuggvenye, hogy mennyi ideig volt fentartva a rovid tavu tarban. Tobben kimutattak, hogy ez nem igy műkodik: Tulving(1966) vizsgalata: ujra meg ujra olvastatta a szavakat a kiserleti szemelyekkel , majd kesobb egy listaba epitve meg is kellett tanulniuk. A korabbi ismetlesnek nem volt hatasa a tanulasra. Morton (1967) kiserleteben az alanyok a telefonfulke szemait kellett reprodukaljak, ami ismert kellett volna legyen szemukra, de 50 szemely kozul egyik sem idezte fel hibatlanul. Feltehető az a kerdes is, hogy mi van akkor, amikor az emberek novellakat olvasnak, es valamennyi informaciot megtartanak a hosszu tavu emlekezetben, anelkul, hogy ismeteljek a tartalmat?…
Kovetkezteteskeppen elmondhato, hogy: nem igazolodott be az az elkepzeles miszerint a rovid tavu tar az ut a hosszu tavu tar fele.
· Recencia es RTT: a modalis modell feltetelezi, hogy a recenciahatas meg a rovid tavu tarban levo elemek kozvetlen felidezesenek eredmenye. Bedeley es Hitch vizsgalatainak az eredmenyei azok, amit a modell nehezen magyarazna. Kiserletukben a kiserleti szemelyek perhuzamosan kellett vegezzenek egy szamterjedelmi feladatot, egy szolista szabad felidezesevel. Arra az eredmenyre jutottak, hogy a szamterjedelni feladat lerontotta a lista hosszu tavu komponensevel kapcsolatos teljesitmenyt. A hosszu tavu recencia onmagaban meg nem mond ellent a modalis modellnek, de elkepzelhető, hogy elterő tipusu recenciahatas műkodik a rovid es a hosszu tavu tarakban.
· Kodolas: idővel vilagosabba valt, hogy leegyszerusitett az az elkepzeles miszerint a rovid tavu tar csak fonologiai koddal, a hosszu tavu tar pedig, csak szemantikai koddal lehet kapcsolatban. a kutatasok arra muatatnak, hogy a feladat termeszete befolyasolja, hogy a szemely hasznal-e szemantikai kodot vagy sem, egymassal ossze nem fuggő szavak rovid ideig taro bemutattasa esetennehez megfelelő szemantikai kodot hasznalni, de ha a szavak szemantikailag osszetartoznak es ertelmes egessze szerveződnek akkor a kiserleti szemelyek inkabb szemantikai mint akusztikai kodot hasznalnak. Tehat valoszinutlen, hogy a az informaciok eltérő formai mind pontosan ugyanolyan modon tarolodnak egyetlen hosszu tavu memoriatarban.
Ahogy halmozodtak a bizonyitekok a modalis modell ellen, ugy veszett el az erdeklődes a RTT irant, a kutatok is mas teruleten kezdtek el dolgozni, atkinson vezető tisztviselő lett, Shiffrin inkabb a figyelem, es a hosszu tavű memoria matematikai modelljei irant erdeklődott.
A tanulás fórmái: KOMPLEX TANULÁS
jún 4th
Általános pszichológia, 23. tétel, pszichológia távoktatás
Henter Gábor által kidolgozva
A komplex tanulas az asszociaciok kialakitasan tul valami mast is tartalmaz: egy problemamegoldasi strategia alkalmazasat vagy a kornyezetről egy mentalis terkep kialakitasat. A pszichologiaban a kognitiv iranyzathoz tartozo kiserletezők voltak azok, akik ezeket tanulmanyoztak.
Kognitiv nezőpontbol a tanulas kulcsa az előleny azon kepessegeben rejlik, hogy a vilag egyes vonatkozasait mentalisan reprezentalja (lekepezze), es azutan ezeken a mentális reprezentációkon (nem pedig a valosagos vilagban) műveleteket hajtson vegre. Ami mentalisan lekepződik, az sok esetben esemenyek es ingerek kozotti asszociacio, ezek a klasszikus es operans kondicionalas esetei. Mas esetekben a reprezentaciok a vilag komplexebb vonatkozasait kepezhetik le (pl, kornyezetről alkotott terkepek vagy olyan absztrakt fogalmak, mint az ok) es ezeken hajtunk vegre kulonboző műveleteket. Vannak az asszociativ folyamatoknal bonyolultabb műveletek is, melyek a mentalis proba-szerencse alakjat olthetik: az előleny fejben probalja ki a lehetősegeket. A műveletek egy tobblepeses strategiat is alkothatnak. Azonban a strategiak feltetelezese kulonosen furcsanak tűnik, ha fenntartjuk azt a feltevest, hogy a tanulas egyszerű asszociaciokbol epul fel. A kovetkezőkben a tanulas azon jelensegeiről lesz szo, amelyek kozvetlenul ramutatnak a nem asszociativ reprezentaciok es műveletek szuksegessegere.
1) Kognitiv térképek és absztrakt fogalmak
Edward C. Tolman kutatasaiban azzal foglalkozott, hogy hogyan talalja meg bonyolult utveszőkben az utat a patkany (Tolman, 1932). Szerinte a bonyolult utvesztőkben halado patkany nem jobbra es balra fordulasok sorozatat tanulja meg, hanem egy kognitiv térképet alakit ki, amely az utvesztő alaprajzanak mentalis reprezentacioja. Az utvesztő egy kozepső teruletből es nyolc azonos, sugariranyu folyosobol all. A kutatok az egyes probakban minden folyoso vegebe elelmet helyeznek. A patkanynak azt kell megtanulnia, hogy eljusson minden folyosoba es megszerezze az ottlevő eledelt anelkul, hogy visszaterne azokba, amelyekben mar volt. A patkanyok figyelemremeltoan gyorsan tanuljak ezt meg. 20 proba utan gyakorlatilag soha nem ternek vissza a mar meglatogatott folyosokba. A legfontosabb eredmeny, hogy a patkany nem allit fel olyan strategiat, mint az ember pl. hogy mindig ugyanabban a sorrendben menjen vegig a folyosokon, mondjuk az oramutato jarasaval megegyezően. Ehelyett a patkany veletlenszerűen latogatja a folyosokat, jelezve ezaltal azt, hogy nem valamifele merev valszsort tanult meg. Valoszinuleg kialakitotta az utvesztő belső reprezentaciojat, amely a folyosok kozti terbeli kapcsolatokat tartalmazza, es az egyes probakban „mentalisan kipipalja” azokat a folyosokat , amelyekben mar jart (Olton, 1978-79).
Patkanyok helyett főemlősokkel is vegeztek vizsgalatokat. Ezek azt is kimutattak, hogy a pl. a csimpanzok olyan absztrakt fogalmakat is kepesek megtanulni, amelyeket regebben egyedul az embernek tulajdonitottak. A tipikus kiserletben a csimpanzok kulonboző alaku, szinű es meretű műanyag zsetonokat mint szavakat tanultak meg. Megtanultak peldaul, hogy az egyik zseton az „alma”, a masik a „papir”, ahol is a zseton fizikailag semmiben sem emlekezetetett az adott targyra. Ennel is meglepőbb az, hogy olyan absztrakt fogalmaik is vannak, mint az azonos , a különböző es az ok (Premack, 1985).
2) Belátásos tanulás
Wolfang Kohler az 1920-as evekben csimpanzokkal vegzett kutatasokat (ketrecben levő csimpanz meg kellett szerezze a ketrecen kivul elhelyezett banant a kozeleben levő bottal):
A csimpanzok altalaban megoldottak a problemat, megpedig olyan modon, ami valamilyen belátásra utal. Teljesitmenyuk szamos szempontbol elter Thorndike macskainak es Skinner patkanyainak es galambjainak a viselkedesetől.
Egyreszt a megoldas hirtelen jelenik meg, nem pedig egy fokozatos probaszerencse folyamat eredmenye . Masreszt miutan a csimpanzok megoldottak a problemat, a kesőbbiekben ugyanezt mar csak nagyon keves irrelevans mozgassal oldjak meg. Ugyanakkor Kohler csimpanzai az altaluk megtanulakat konnyeden atviszik mas szituaciokra is.
Van harom dontő jellegzetessege a csimpanzok problemamegoldasanak:
- a hirtelenség,
- az egyszer felfedezett megoldas kesőbbi hozzáférhetősége,
- es átvihetősége mas szituaciokra.
A megoldas azert tűnik hirtelennek, mert a kutatok nem fernek hozza a csimpanz mentalis folyamataihoz. A megoldas kesőbb is hozzaferhető, mert a mentalis reprezentacio időben fennmarad, es atvihető, mert a reprezentacio vagy eleg absztrakt ahhoz, hogy az eredeti szituacional tobbet fedjen le, vagy eleg rugalmas, hogy kiterjeszthető legyen uj helyzetekre is.
Kohler eredmenye arra utal, hogy a komplex tanulasnak gyakran két fázisa van:
- egy kezdő fazis, amelyben problémamegoldást hasznalunk, hogy levezessuk a megoldast;
- a masodik fazisban a megoldast az emlékezetben tároljuk, es előhivjuk, amikor hasonlo problemaval szembesulunk.
A komplex tanulas tehat: szorosan kotődik a gondolkodashoz es az emlekezethez.!!
3) Előzetes hiedelmek
A valo eletben az ingerek es az esemenyek kozotti kapcsolatok nem tokeletesen bejosolhatoak. A tokeletlen kapcsolatok asszociativ tanulasanak kutatasait elsősorban emberekkel vegeztek. Ezek a kutatasok azt mutatjak, hogy az előzetes hiedelmeink meghatarozhatjak, hogy mit tanulunk meg, ami viszont arra utal, hogy a bemenő informaciok kozotti asszociaciok kepzesen tul a tanulasban mas folyamatok is reszt vesznek.
Előzetes hiedelmeik altal bejosolva a kiserleti szemelyek nemletező, de kezenfekvő kapcsolatokat talalnak, melyeket Chapman & Chapman (1967) alapjan álasszociációknak nevezunk. Az ember tanulasat behataroljak, korlatozzak előzetes hiedelmei. Korlatok nelkul viszont tul sok lehetseges asszociaciot kellene figyelembe vennunk, es igy az asszociacios tanulas kaotikussa, ha nem egyenesen lehetetlenne valna.
Forrás: Kötelező könyvészet
A Tanulás formái: OPERÁNS KONDICIONÁLÁS
jún 4th
Általános pszichológia, 21. tétel, pszichológia távoktatás
Henter Gábor által kidolgozva
Nem minden tanult viselkedes a klasszikus kondicionalasnak koszonhető. A valos elet viselkedeseinek tobbsege nem. Sokszor megtanulunk egy valaszt, mert az befolyasolja a kornyezetunket (operal rajta), vagyis hat ra. Operáns kondicionálás eseten az előlenyek azt tanuljak meg, hogy az altaluk adott valasz egy egyedi kovetkezmennyel jar. Ezert nevezik ezt a tanulasi format R (response)- tipusú kondicionalasnak is.
Az operans kondicionalas tanulmanyozasa a szazadfordulon E. L. Thorndike (1898) kiserletsorozataval kezdődott. Egy ehes macskat egy ketrecbe tett, amelynek ajtajat egy egyszerű retesz zarta, a ketrecen kivul pedig egy darab halat helyezett el. Kezdetben a macska ugy probalta elerni a halat , hogy mancsait kidugta a racsok kozott. Amikor ez a viselkedes kudarcot vallott, szamos massal probalkozott. Egyszer csak veletlenul megutotte a reteszt , kiszabadult es megette a halat. Ezutan a kutatok visszatettek a macskat a ketrecbe, es ujabb haldarabot helyeztek el kivul. A macska nagyjabol ugyanazt a viselkedessort hajtotta vegre, mig ismet veletlenul rautott a reteszre. Ezt az eljarast ujra es ujra megismetelte. A probak sorozata folyaman a macska fokozatosan elhagyta irrelevans viselkedeseinek tobbseget , es vegul amint betettek a ketrecbe, sikeresen kinyitotta a reteszt, es kiszabadult. A macska tehat megtanulta kinyitni a reteszt, hogy az eledelhez jusson.
A macska magatartasa leginkabb próba-szerencse viselkedesnek tűnik. Ha a jutalom kozvetlenul koveti az ilyen viselkedest , az adott akcio tanulasa megerősodik. Ezt a megerősodest nevezte Thorndike az effektus törvényének, mivel a veletlenszerű viselkedesek kozul csak azok szelektalodnak, amelyeknek pozitiv kovetkezmenye, haszna van.
A B. F. Skinner operans kondicionalas tanulmanyozasara kidolgozott modszere egyszerűbb, mint a Thorndike-e. A skinneri kiserletben egy ehes allatot (altalaban patkanyt vagy galambot) helyeznek egy dobozba, amelyet Skinnerdoboznak neveznek. A doboz belseje csupasz, benne csupan egy kiallo pedal van, mely alatt egy etetőtal. A pedal felett egy kis fenyt kapcsolhat be a kiserletvezető. Egyedul hagyva a dobozban, az allat addig exploral, mig egyszer csak meg nem nyomja a pedalt, mely hatasara egy kis eteldarab hullik a talba. A patkany megeszi az etelt, majd hamarosan ismet megnyomja a pedalt. Az etel megerősiti a pedalnyomast, melynek hatasara ennek gyakorisaga megnő. Ha az eteltartalyt lekapcsoljuk a dobozrol, a pedalnyomas gyakorisaga csokken. Az operansan kondicionalt valaszt a megerősites hianya eppen ugy kioltja, mint klasszikus kondicionalasnal. Diszkriminációs kisérlet is vegezhető, csak olyankor adagolva az etelt, ha a patkany azalatt nyomja meg a pedalt, amig a lampa eg, tehat szelektiv megerősitessel. Ez esetben a lampa fenye, a diszkriminációs inger szabalyozza a valaszt.
A generalizáció es diszkrimináció jelensege tehat az operans kondicionalas eseten is megfigyelhetők. Az előlenyek generalizaljak azt, amit tanultak, es a generalizacio diszkriminacios treninggel korlatok koze szorithato. Ha egy kisgyermeket megerősitenek a szulei, amikor a csalad kutyajat simogatja, a simogatast mas kutyara is generalizalja, Mivel ez veszelyes lehet, a szulők diszkriminacios treninget alkalmaznak ugy, hogy csak a csalad kutyajanak a simogatasat erősitik meg, a szomszedet nem.
Azt a technikat, amely csak azokat a valaszokat erősiti meg, amelyek talalkoznak a kutato elvarasaival, es minden egyebet kiolt, formálásnak nevezik. A formalasi technikaval az allatoknak bonyolult mutatvanyok es keszsegek tanithatok meg (pl galambok megtanithatok ping-pongozni).
Az operans kondicionalas tehat azoknak a valaszoknak a valoszinűseget noveli meg, amelyeket megerősites (altalaban valamilyen alapvető szukseglet kielegitese) kovet. Laboratoriumi kiserletek kimutattak, hogy az azonnali megerősités hatekonyabb, mint a késleltetett. Minel hosszabb idő telik el a valasz es a megerősites kozott, annal gyengebb a valasz ereje.
Ha az elsődleges/alapvető szuksegleteket kielegitő megerősitőket barmely mas ingerrel tarsitjuk, ez utobbiak kondicionált megerősitőkké valhatnak. Ezek jelentősen megnovelik az operans kondicionalas hatokoret. A leggyakrabban hasznalt kondicionalt megerősitők embereknel a penz es a dicseret.
Ha az operans kondicionalas csak folyamatos megerősitessel műkodne, keves szerepet jatszhatna eletunkben. Kiderult azonban, hogy egy viselkedes kondicionalhato es fenntarthato akkor is, ha eseteinek toredeket erősitik meg. E jelenseg a részleges megerősités. A tanult valasz kioltasa ezutan sokkal lassabb, mint a folyamatos megerősitessel tanult valasze. E jelenseg a a részleges megerősitési hatás, melynek oka vilagos, hiszen kisebb a kulonbseg a tanulasi es kioltasi szakasz kozott, amikor a tanulas megerősitese reszleges.
Amikor a megerősites nem folytonos, azt is tudnunk kell, hogy hogyan adagoljak. A megerősitési terv a megerősitesek adagolasa, mely befolyasolja a valaszok mintazatat.
Ezen tervek egyik csoportjaba az aránytervek tartoznak, amelyeknel a megerősites attol fugg, hogy mennyi valaszt ad az előleny. Az arany lehet rögzitett vagy változó. Rögzitett arány (RA) eseten a megerősitesert elvart valaszok szamat egy előzetesen megallapitott erteken rogzitik. Ha ez az ertek 5 (RA 5), akkor 5 valasz kell egy megerősiteshez. Altalaban minel nagyobb az arany, annal nagyobb gyakorisaggal fordul elő a valasz, kulonosen akkor, ha kezdetben alacsony ertekkel (pl. RA 5) inditanak, majd az aranyt fokozatosan egyre magasabbra (pl RA 100-ra) emelik. Az RA megerősitesi terv alkalmazasaval letrehozott viselkedest az jellemzi, hogy valaszszunetet tapasztalhatunk minden megerősites utan. Változó arányú (VA) megerősi terv eseten is egy bizonyos szamu valasz utan jar megerősites, de ez a szam bejosolhatatlanul valtozik. A VA-terv nagyon magas valaszgyakorisagot eredmenyez. Jo mindennapi peldai a nyerőautomatak.
A megerősitesi tervek masik csoportjat időbeli terveknek nevezik, mert esetukben a megerősites csak bizonyos idő elteltevel jar. A terv itt is lehet rogzitett vagy valtozo. A rögzitett időt (RI) hasznalo tervek az előző megerősites utan meghatarozott idő elteltevel bekovetkező valaszt erősitik meg. Az RI-2 terv eseten pl. csak akkor van megerősites, ha 2 perc eltelt az előző megerősitett valasz ota. A kozbulső 2 percbe eső valaszoknak nincs kovetkezmenye. Az RIterv alatti viselkedest a megerősites utani szunet jellemzi, es a valaszgyakorisag nő az idő lejartanak kozeledtevel. A megerősites a változó időt (VI) hasznalo terveknel is egy bizonyos idő eltelesehez kotott, de ez az időtartam bejosolhatatlanul valtozik. A VI-terv alkalmazasa egyenletesen magas valaszgyakorisagot eredmenyez.
Kondicionalaskor nem csupan pozitiv (pl. elelem, dicseret), hanem negativ, averziv esemenyeket (pl. aramutes, dorgalas) is gyakran hasznalnak. Az averziv kondicionálásnak tobb fajtaja van attől fuggően, hogy egy letező valaszt gyengitenek, vagy egy uj valasz tanulasat serkentik. Büntetés hasznalatakor a valaszt egy averziv inger vagy esemeny koveti, amely gyengiti vagy elnyomja a valasz kovetkező megjeleneset . Bar a buntetes egy nem kivant viselkedest elnyomhat, szamos hatranya is van, mivel nem nyujt semmilyen alternativat arra vonatkozoan, hogy mi lenne a kivanatos viselkedes. Ezert eselyvan arra, hogy az alany a buntetett valaszt egy meg kevesbe kivanatossal helyettesiti. A buntetesnek szerencsetlen mellekhatasai is lehetnek. Gyakran a buntető szemelytől vagy a szituaciotol valo felelemhez vagy az ezekkel szembeni ellenerzeshez vezet. A szelsősegesen erős vagy nagyon fajdalmas buntetes pedig agressziv viselkedest valthat ki, ami sulyosabb, mint a buntetett viselkedes. A buntetes korrekt hasznalata az elerhető alternativ valaszok ismerteteset es ezekjutalmazasat feltetelezi.
Az averziv esemenyek uj valszok megtanitasaban is alkalmazhatok. Az előleny megtanulhat egy valaszt, hogy leallitson egy folyamatban levő averziv esemenyt (pl. a gyermek megtanulja elforditani a vizcsapot, hogy elzarja a kadba omlő forro vizet). Ez a menekülő tanulás.
Azt is megtanulhatjuk, hogy megelőzzuk egy negativ esemeny bekovetkezeset (pl. megtanuljuk, hogy megalljunk a piros lampanal, hogy megelőzzuk a baleseteket). Ezt nevezzuk elkerülő tanulásnak.
Mi a dontő tenyező, amelynek jelenlete az operans kondicionalas letrejottehez szukseges? Az egyik lehetőseg az időbeli érintkezés: egy valasz akkor kondicionalodik, ha a megerősites kozvetlenul koveti a viselkedest. A masik lehetőseg, szorosan kapcsolodva a bejosolhatosaghoz, a befolyásolhatóság: egy valasz akkor kondicionalodik, ha az előleny ugy ertelmezi, hogy a megerősites az ő valaszaitol fugg. Abban az esetben, ha az alanyt – valaszaitol fuggetlenulbuntetes eri, fellep a tanult tehetetlenség jelensege, melynek alapja az alany azon eszlelese, hogy a buntetes az ő ellenőrzesen/befolyasan kivul all. A befolyasolhatatlan ( meg nem erdemelt) pozitiv megerősites/jutalom -bar a bunteteshez hasonlo hatasokkal is jarhat- altalaban motivalo.
Az operans kondicionalas feltetelei a kontingenciák altal is leirhatok. Mondhatjuk azt, hogy operans kondicionalas akkor tortenik, amikor az előleny egybeeseseket tapasztal valaszai es a megerősitesek kozott.
Legutóbbi hozzászólások